Hungarian Translation of MBT B1S1C7

From My Big TOE Wiki
Jump to: navigation, search

Thomas Campbell: Nagy Mindenség Teóriám

Magyar fordítás: Gyalog Zoltán
Első Könyv: ÉBREDÉS


1-es Szekció
Téveszme vagy Tudás: Ez a Fickó Őrült, vagy Mi?


7 A Kaland Elkezdődik

A Whistlefieldbe tartó utazás államok közötti autópályák és vidéki autóutak között váltakozott. A leghosszasabb szakasz egy egészen új, alig használt államok közötti autópályán át vezetett. Szerettem a motoromat. Szerettem a sebességet. Szerettem a gyorsulást. Szerettem a finoman kontrollált és válaszra kész nyers erőt, és szerettem annak élményét és érzékletét, hogy életben vagyok, és a jelen pillanatban való fókuszáltságot, melyet egy nagy motort vezetve kapsz. Te, a motor, a környezet, és a sors – egy szorosan integrál csomag – egy megosztott sors. Jó móka volt.

Dennis-szel a hátam mögött, úgy döntöttem, konzervatív leszek; nem hajtottam gyorsabban nyolcvanöt mérföldes sebességnél, melyet terveim szerint javarészt tartani szándékoztam. Nem lett volna felelősségteljes, udvarias, sem pedig barátságos valaki más életével vakmerősködnöm.

Százhúsz mérföldes sebességnél, motorom szikla szilárdágú, és selyem lágyságú volt egyszerre. Sebességre teremtetett, én pedig függője voltam. Tinédzser korom óta vezettem motorokat. E bizonyos motorral való kapcsolatom szerelem volt első látásra – a legnagyobb, a legjobb, a leggyorsabb. Dennis félelemnélküli volt, egyetlen egyszer sem panaszkodott, avagy tett nyugtalanságra utaló mozdulatot – egy alkalmat kivéve, amikor a lánc elszakadt nyolcvanöt mérföldes sebességnél, minek következtében Dennis könnyen elveszthette volna pár ujját. Nem sokon múlott, ám, amikor elég fiatal vagy ahhoz, hogy halhatatlan és sebezhetetlen légy, akkor minden veszedelmes mellélövés ugyanolyan jó, mint a mérföldes – egyetlen pillanatra sem álltunk meg. Dennis végig fókuszált és nyugodt volt. E megbízható acél paripán lovagolva kevesebb, mint fél óra alatt megtettük a Whistlefield-be vezető utat.

Miután túlestünk a kezdeti, egymás egyéb elfoglaltságait illető adategyeztetésen, kidolgoztuk az időbeosztásunkat és praktikus rutinokat honosítottunk meg. Dennis és én hetente kétszer vagy háromszor mentünk a laborba, némely alkalmakkor hétvégeken is. Az első megközelítőleg egy órát a felszerelések felállításával kezdtük, kábeleket vezettünk el, mérőberendezéseket terveztünk és építettünk meg – általánosságban, felszereltük és üzemképes állapotba helyeztük a labort. Kis idő elteltével csatlakozott hozzánk Monroe is, és kezdetét vehette az igazi móka.

Bob Monroe útmutatásai alapján, Dennis és én belekezdtünk egy, a módosult tudatállapotokat illető szisztematikus kutatásba. Szakadatlanul dolgoztunk a konzisztens, megismételhető, bizonyítékerejű tapasztalatkincs felkutatásán. Pár órányi kísérletezést követően, Bob átinvitált minket a házba, diskurálásra, csevegésre, tervezésre, avagy, hogy adott esetben találkozzunk egy-egy másik kutatóval, akik hasonló területeken dolgoztak. Monroe pompás felesége, Nancy, a mindig barátságos, udvarias, és rendkívül gondos vendéglátó gyakran csatlakozott beszélgetéseinkhez. Dennis és én oly csillogó szemekkel és ügybuzgalommal kutattuk a valóság külső peremét, hogy állandó, totális rácsodálkozásunk állapota vég nélkül szórakoztatta őt.

Úgy tűnt, hogy Bob mindenkit ismer az országban, akik valamely szokatlan jelenséget vizsgáltak, avagy tapasztaltak. Végül mindegyikük Whistlefield-ben kötött ki, hogy találkozhasson Bob-bal és megoszthassa vele egyéni erőfeszítéseinek eredményeit. Bob mágnesként funkcionált eme szétszórt képet mutató, hírhedt kutatók, kísérletezők, és szabadúszó fürkészek alkotta közösség szövetében, köszönhetően megfontolt, egyenes alaphozzáállásának és bámulatosan nyitott elméjének. Whistlefied falai között nem került sor kígyóolaj árusítására. Bob reputációjának, egyszersmind a labor működésének köszönhetően, a roppantmód érdekes látogatók sora szakadatlanul bővelkedett. Örömteli látni, hogy ennyi intelligens, józan személyiség létezik az országban, sokszor rendkívül komoly szakmai előélettel, akik komolyan vették az eme területen zajló kutatásokat és törekvéseket. Nem rutinos drogfogyasztók voltak, akik valami ellenkultúra megalkotásán fáradoztak. Bob az ilyesmi iránt zéró toleranciával viseltetett – nem akarta bemocskolni a hagyatékát azzal, hogy drogfelhasználókkal társalkodott volna. A Timothy Leary típusoknak nem volt bejárás. Ezen túlmenően, Bob nyitott volt szinte bármire, amit bárki komolyan vett. Mindazonáltal, szkeptikus is volt. Nyitott elméjű, és szkeptikus – kemény bizonyítékokat akart látni – az állítások érdekesek voltak, ám elégségesek sosem.

A legtöbb látogató középkorú, komoly szakmabeli volt, akik komoly válaszokat kerestek komoly kérdésekre. A legtöbb esetben visszaigazolást, illetve bizonyítékot akartak. Volt pár csepűrágó is közöttük, akik saját hitelességüket remélték növelni a Bobbal, illetve kutatási erőfeszítéseivel való asszociálódás által, és akadtak páran, akik fő célkitűzése Bob elkápráztatása volt szokatlan tehetségeik demonstrálásával. Bob kis türelemmel viseltetett mindkét típussal kapcsolatban. Udvariasan, ám határozottan útjukra bocsátotta az ilyen tettetőket és nem-hozzátevőket.


Continue on to My Big TOE - Hungarian Translation - Book 1, Section 1, Chapter 2

Return to the Hungarian Translation Linkage Page