Hungarian Translation of MBT B1S1C9

From My Big TOE Wiki
Jump to: navigation, search

Thomas Campbell: Nagy Mindenség Teóriám

Magyar fordítás: Gyalog Zoltán
Első Könyv: ÉBREDÉS


1-es Szekció
Téveszme vagy Tudás: Ez a Fickó Őrült, vagy Mi?


9 Áttörés

Egy nap, mialatt munkában voltam, Dennis látogatott meg, és mutatott egy cikket a Scientific American 1973. Októberi számában. Rövid cikk volt, melyet Gerald Oster jegyzett, és mely a „Hallható Ütemek Az Agyban” címet viselte. A „bineurális ütemek” jelenségét írta el. Egyszerűen mondva, amennyiben egy tiszta, 100 Hz-es tónust hallasz az egyik füledben, míg a másik füledbe egy 104 Hz-es tónus kerül bevezetésre, úgy a 100 és 104 Hz-es tónusok együttes hallgatása közben egy 4 Hz-es ütemet is érzékelnél. Dennis várakozott, míg olvastam. „Próbáljuk ki a laborban.” – mondta. „Persze, miért ne?” – válaszoltam. Dennis néhány hónapon keresztül információt gyűjtött a bineurális ütemek jelenségéről, majd elkészített egy bineurális hangkazettát, mellyel kísérleteket végezhettünk. Abban reménykedtünk, hogy az agyféltekék között elhelyezkedő corpus callosum-ban aktivitást mutató ütemfrekvencia vezérelni fogja az agyhullámokat.

Dennis intuíciója helyes volt. Világos volt, hogy a bineurális ütemek befolyásolták tudatállapotunkat. A rákövetkező héten összekönyörögtük, összekölcsönöztük, és megvásároltuk a szükséges felszereléseket kísérleteink kibővítéséhez. Bob elhagyta a város egy-két hétre; következésképpen, ketten kísérleteztünk a bineurális ütemeket módosult tudatállapotokra gyakorolt hatásaival. Egy hétnyi, próbálgatást sem nélkülöző megfigyeléseket és kísérleteket követően, izgatottabbak voltunk a lehetőségekkel kapcsolatban, mint valaha. Az effektus erőteljes volt. A bineurális ütemek használata az EEG által mért agyhullámok előidézésére tényszerűen működött. A hatás, melyet a tudatállapotra gyakoroltak, dramatikus volt. Bob visszatért, és belefogtunk a kísérletezésbe azt illetően, mi mindenre lehet képes ez a technológia. A jó hír az volt, hogy próbálgatás útján képesek voltunk jelentősen optimalizálni az effektust, ami után érdeklődést mutattunk. Az ennél is jobb hír az volt, hogy úgy tűnt, éppoly jól működik bárkin, mint rajtunk működött. Immár technikával rendelkeztünk, hogy embereket, akik semmiféle előzetes tréninggel nem rendelkeztek, specifikus módosult tudatállapotokba helyezzünk, akarat és szükség szerint, konzisztens eredményekkel.

A 4 Hz-es ütemre koncentráltunk, és készítettünk egy készlet kazettát, mely a hallgatót arra a helyre vezette, melyet Bob „Nem-fizikai Anyagi Valóságnak” (NAV) hívott. A „Fizikai Anyagi Valóság” (FAV) tartalmazta a testemet, a labort, a házat, ahol éltem, és a munkahelyemet. Mikor a NAV-ban voltunk, kezdődhetett a móka. Immár rendelkeztünk a potenciállal, hogy olyan bizonyítékokat gyűjtsünk, melyek egy jóval szélesebb körű mintából voltak származtathatóak. Ahogy a több emberen végzett kísérletsorozatok kapcsán több és több adathoz és tapasztalathoz jutottunk, folytatólagosan fejlesztettük a hangkazetták tartalmának hatékonyságát is. Nagyjából nyolc hónapot követően készek voltunk rá, hogy a világ tesztnek vessen alá minket. Bob szétkürtölte, hogy korlátozott számú kísérleti alanyra van szükségünk, akik hajlandóak kipróbálni bineurális ütem alapú agyhullám-beviteli technikáinkat melyek arra irányulnak, hogy a tudatot egy éber és operatív entitás állapotában juttassák a nem-fizikai valóságba. A visszajelzések mértéke lehengerlő volt.

Nem sokkal ezt követően, Bob minden szobát kivett a közeli Tuckahoe Motelben. A Tuckahoe menedzsment, mely forgalmasabb idényeket is látott, beleegyezett, hogy mérőberendezésekhez szükséges kábeleket húzzunk keresztül a motelen. Dennisnek és nekem rengeteg tennivalónk volt a nagy hétvége előtt, mely során hamarosan megtudhattuk, hogy módszerünk csakugyan olyan hatékony-e, mint amilyennek gondoltuk. Megközelítőleg húsz, teljesen naiv tesztalanyra számítottunk – és azt terveztük, hogy meg is hagyjuk őket ebben az állapotban, nem mondva nekik semmit sem. Nem akartuk befolyást gyakorolni reakcióikra és tapasztalataikra azáltal, hogy várakozásokat generáltunk volna bennük.

Ilyen nagy csoportoknak építeni mobil mérőberendezéseket és hangjelző felszereléseket, kihívásszerű feladat volt. Alig tudtuk csak betartani a határidőinket, dacára, hogy három héten és hétvégén át éjszakába nyúlóan dolgoztunk, míg végül Bill Yost és mostohalánya, Nany Lea Honeycutt segítségével beüzemeltük az összes felszerelést, leellenőriztük működésüket, így végül az utolsó nap délutánjára kísérletezésre készek voltunk. Óriási hajtás volt! Ezzel párhuzamos aktivitásként, Nancy Lea, aki diplomaszerzését követően csatlakozott kutatócsapatunkhoz, felügyelte és le is bonyolította az összes szükséges megállapodást. Valamiképpen, az utolsó pillanatban, minden összeállt. Megérte. Péntek éjszaka, majd egész szombaton, és a fél vasárnapon keresztül a kísérletben résztvevők életük egy meghatározó élményében vehettek részt. Oly sok paranormális jelenséget produkált e hétvége, hogy nehezünkre esett mindegyik rögzítése. E naiv tesztalanyok lezárt borítékokba helyezett számokat olvastak le, távszemlélést végeztek, fényeket manifesztáltak az égbolton, meglátogatták rokonaikat, felolvasták a jövő hét vezető szalagcímeit, és sok egyéb mást. Valóságos cirkusz volt! Szórakoztató, ám kimerítő. Dennis, Nancy Lea, és én voltunk a show futtatásának felelősei, míg Bob időnkénti, a héten megtett látogatások alkalmával tájékozódott eredményeinkről.

Nagy mennyiségű, szolid, bizonyítékerejű adatkincset gyűjtöttünk össze – az eredmények dramatikusabbak voltak, mint amire számítottunk. A dolgok soha többé nem voltak olyanok, mint ezeket megelőzően. Mikor híre ment Monroe programjának hatékonyságáról, Bobot elárasztották a kérelmek mindenféle emberek részéről, akik részt akartak venni. Bob egy üzlet körvonalait látta kirajzolódni, míg Dennis és én, Nancy Lea-vel, együtt, inkább lettünk személyi edzők, semmint kutatók.

Continue on to My Big TOE - Hungarian Translation - Book 1, Section 1, Chapter 10

Return to the Hungarian Translation Linkage Page