Hungarian Translation of MBT B1S2C17

From My Big TOE Wiki
Jump to: navigation, search

Thomas Campbell: Nagy Mindenség Teóriám

Magyar fordítás: Gyalog Zoltán
Első Könyv: ÉBREDÉS


2-es Szekció Miszticizmus Demisztifikálva: A Valóság Alapjai


Téveszme vagy Tudás: Ez a Fickó Őrült, vagy Mi?


17 Bevezetés a 2-es Szekcióba

Amit misztikusnak nevezünk, az relatív tudásunk és megértésünk fokához viszonyítva. Amennyiben egy folyamat, jelenség, avagy elgondolás látszólag kívül esik potenciális képességünkön, hogy arra a FAV (fizikai anyagi valóság) kontextusában leljünk magyarázatot, úgy azt misztikusnak jelöljük meg. Sok minden, amit valaha misztikusnak tartottak, mára tudomány, és sok mindent, amit ma misztikusnak tartanak, világosan megérti majd a jövő tudománya.

Ahogy kurrens felhalmozott objektív tudásunk eléri határait és elkezd beleolvadni a látszólag megismerhetetlenbe, úgy mindaz, ami kívül esik vélelmezett teoretikus elérési határainkon, misztikusként definiálódik. Az ilyen vélelmek az objektív realitást illető hiteinkből törnek fel; így, ami misztikusnak és megismerhetetlennek tűnik a Nyugati kultúra nézőpontjából, az egyszerűen a Nyugati kulturális hiteket, valamint a jelenkori tudományt illető korlátos megértést tükrözi vissza. Következésképpen, mindez dupla dózis tudatlansághoz vezet (kulturális hitek és korlátolt tudományos ismeret), mely mindazt definiálja, mely kívül esőnek látszik komoly megfontolásainkon. Gondolkodj el ezen a legközelebbi alkalomkor, mikor méltatlankodva forgatod szemeid, mivel a misztikus fogalmát univerzálisan asszociálod a tudatlansággal (mások tudatlanságával, nem a sajátodéval), az ostobasággal, és a tudománytalan fecsegéssel.

Egy indivídum számára, a processzus ennél személyesebb. Ami az indivídum által misztikusnak érzékelt, az relatív az indivídum megértéséhez, tudásához és tudatlanságához képest. A személyes hiteink azok, melyek meghatározzák, mit tartunk misztikusnak. Tudjanak akár kicsit, avagy többet az indivídumok a FAV-ról, avagy a NAV-ról (nem-fizikai anyagi valóság), mindaz, ami a személyes megértésen és tudáson kívül esik, az vagy 1) misztikusként kerül interpretálásra, 2) olyan hittel vérteződhet fel, mely megfelel az indivídum szükségleteinek. 3) Valamely dologról való időleges tudatlanságként kerül felismerésre, mely dolog teoretikusan megismerhetetlen, avagy 4) valamely dologról való permanens tudatlanságként kerül felismerésre, mely dolog elméletileg megismerhetetlen. Egy indivídum azt illető konklúziói, hogy mi az, mely objektív elérési határain kívül esik, szükségszerűen hit-alapúak, mígnem, természetesen, a konklúzió az, hogy nem létezhetnek konklúziók. Ettől függetlenül, közülünk legtöbben mind kulturálisan adott, mind pedig személyesen származtatott hit-alapú konklúziókat ölelünk magunkhoz a bizonyosság oly fokával, melynek fenntartására csak a csontokban gyökeredző tudatlanság lehet képes.

A hit egy konklúzió, mely egy misztikus előtételre, premisszára épül. A tudósok hihetik, hogy ami ismeretlen, azt a FAV adat-halmaznak tartalmaznia kell, és követnie kell a hétköznapi objektív okozatiságot, ám ez a hit, avagy, meggyőződés-ágazat egyszerűen csak a miszticizmus egy elfogadottabb formájának kifejeződése. Az a miszticizmus, mely támogatja kulturális hiteinket, nyilvánvaló tényként kerül elfogadásra. Definíciószerűen, az ilyetén hit szükségszerűen a legésszerűbb feltevésnek tűnik, melyet egy racionális ember (ama kultúrán belül) tenni képes. Ez a módja annak, ahogy a közönséges miszticizmus kulturális és személyes hitek szintjén kerül kifejeződésre, és mutálódik így megkérdőjelezetlen filozófiai alapvetéssé. Látjuk, hogy a Nyugati materializmus objektív okozatisága szükségszerűen a misztikus feltevés talajából kell, hogy szárba szökkenjen. Voilá! A hitvallás tudománnyá lesz, ám legalábbis a tudományos hozzáállás integráns részévé.

Eme illogikus transzformáció eredménye láncreakciószerűen folytatódik. Következőleg, a tudomány válik igazsággá – de legalábbis az igazság kizárólagos bírájává – és reá esik annak munkaköre, hogy definiálja a valóságot. Így, a Nyugati perspektívából nézve, az ideák és koncepciók világa kettéágazik, a tudománnyal és igazsággal az egyik kézben, illetve filozófiával és a sejtéssel, találgatással a másikban. Jóllehet a tudomány fontos, mivel lehengerlő szerteágazottsággal bíró hasznos fizikai produktumkincset szállít, a filozófia ezzel szemben marginalizált, mivel haszontalan argumentációkon túl semmi mást sem produkál. E komédia végső felvonásában láthatjuk, amint a tudomány, képtelen lévén túllépni saját, ősi, immár haszontalan, hitvallás-alapú paradigmáin, önnön mag-hiteinek foglyává válik. Amint a tudomány a saját magára rótt rövidlátással küszködik, a filozófia hiábavalóan próbálkozik a tudomány illuzórikus objektivitásának mímelésével annak érdekében, hogy relevánsnak tűnhessék. Nem emlékeztet téged mindez valami esztelenül nyakatekert Francia komédiára?

Ahhh, de várjunk csak… ez nem minden – a végén meglepetés van!

Ám, velem kell jönnöd erre az utazásra Nagy Mindenség Teóriámon keresztül – innen egészen a hatos szekció végéig – ha meg akarod tudni, miképpen alakul ez a dráma.

 

►Semmi kétség, valóban úgy tűnik, hogy ezúttal még nem mondok el mindent. Hogy miért? Mert, ha most azonnal elárulnám a végét, még mielőtt kimerítő tárgyalásra kerülne kurrens hiteid és paradigmáid egy csokra, akkor egyszerűen nem érthetNÉD meg. Tudom, hogy tapasztalt és briliáns vagy, de nem erről van szó. A Nagy Kép látása többet követel intellektuális kapacitásnál. Azt is megköveteli, hogy a beépült hiteken való transzcendencia, átemelkedés valósuljon meg. Ez olyasvalami, amit sok ember nem hajlandó, avagy képes megtenni – legalábbis nem gyorsan, és nem könnyedén, ha egyáltalán. Ez az oka annak, hogy egy trilógia szükséges, és nem egy technikai, gyakorlati dolgozat.
Az akadémiai dolgozatok csakis abban az esetben mutatkoznak értékes információ közlésére alkalmas média formájában, amennyiben az olvasó a dolgozat által elfogadott kulturális és tudományos hitrendszerek erőterében működik. Következésképpen, a szignifikáns új tudás tipikusan oly módon generálódik, hogy állhatatosan vesszük az egyik számolatlan apró lépést a másik után az egyre csak szélesedő részletgazdagságban, egy specifikus cél felé. Részleteket kiásni egy teljesen más mentális processzust követel meg, mint Nagy Kép paradigmákat felfedezni. Ma, csaknem minden tudós arra fókuszált, hogy részleteket tudjon meg egy olyan valóságról, melyet kizárólag a tradicionális tudományos hit határol körbe minden oldalról. A tény ez: sohasem leszel képes látni a Nagy Képet, amíg kizárólag az individuális, politikailag korrekt pixelek kötik le figyelmedet.
Mivel a Nagy MT-nek muszáj a tradicionális hitrendszereken túlmennie annak érdekében, hogy a valóságot illető teljesen új megértést vezessen be, így e trilógia nagy részének szükségszerűen perspektívád szélesítésére kell koncentrálnia. Légy türelemmel, és állj ellen a késztetésnek, hogy nyilvánvalónak tűnő konklúzióknál állapodj meg, még mielőtt elfogyasztottad volna az egész trilógiát. A régi paradigmákon és hitrendszereken való átemelkedés foganatosítása éppoly nehéz processzus, mint keresztülmenni rajta.◄

 

Képes lesz-e Nagy Mindenség Teóriám készségesen előrukkolni, és energizálni e lagymataggá váló drámát a kezdeményezőkészségét vesztett tudomány, és marginalizált filozófia között azáltal, hogy feloldja a korlátossá tevő hit gordiuszi csomóját, mely arra kárhoztat, hogy ne tegyünk sok más egyebet, mint a múlt csontjait kutassuk (megtesszük-e a következő logikus lépést, avagy még mélyebbre ásunk a tegnap felfedezéseinek részletei között)? Képes lesz-e Nagy Mindenség Teóriám sikeresen a megértés következő szintjére emelni a tudományt, valamint ezzel azonos időben visszahelyezni a filozófiát az azt megillető helyre, hogy az emberi haladás parádéját jelentőségteljes és hasznos betekintések nyomán vezesse? Ne kapcsoljanak el!

Amit e szekció keretén belül remélek elvégezni, az nem más, mint az ahhoz szükséges koncepciók kifejlesztése, melyek képesek a létezés egy racionális teóriáját támogatni – egy felfogás, mely egy ésszerű Nagy Kép Mindenség Teória alapját alkotja. E folyamat során, reményem szerint misztikát illető határpontjaidat (ahol is a tudás és tudatlanság találkoznak) sikerrel szorítom vissza egy olyan pontra, ahol a visszamaradó ismeretlen nem bír potenciális jelentőséggel és így különösebb érdekességgel sem.

Egy MT (Mindenség Teória) mely nem nyúl a FAV határain túlra, csupán Kis MT lehet (Kis Kép Mindenség Teória), mely a FAV-ra szorítkozik, és le van korlátorva a lokális okozatiság által. El tudod képzelni az elemeit és korlátait egy Aprócska MT-nek egy az emésztőrendszeredben tevékenykedő baktérium perspektívájából nézve? Egy ilyen látszólag teljes és átfogó (a baktérium perspektívájából nézve) Aprócska MT venné-e a fáradságot a napunkban lezajló nukleáris fúzió megmagyarázására, avagy atmoszféránk sűrűségének és összetételének tárgyalására? Nem, természetesen nem; ezeknek a dolgoknak nincsen közvetlen jelentősége az emésztőrendszeredben lévő baktériumok számára. Jóllehet minden dolog, mely a Föld felszínén él, függ mind a napenergiától mind a Föld atmoszférájának összetételétől és sűrűségétől, az emésztőrendszeredben élő baktériumok mégsem képesek közvetlenül megtapasztalni egyiket sem – az ő Aprócska MT-jüknek csak azon adatok összességét kell leírnia, melyek e baktériumok számára potenciálisan megismerhetőek.

Egy adott éberség számára, a „minden” szó gyakorlati definíciója azt jelenti: minden, mi tudható, fontos, jelentéssel teli, avagy jelentőségteljes, mely közvetlenül interakcióra képes az adott éberséggel. Így, hogy pontosan melyek is azok az elemek, melyek tükrében egy Nagy MT csakugyan átfogó és komplett Nagy MT-nek minősül, az relatív perspektívádhoz, tudásodhoz, és korlátaidhoz képest. Az említett Aprócska MT a baktériumok szemszögéből nézve teljesnek tűnne, dacára annak, hogy elmulasztja figyelembe venni a pénzt a bankszámládon, a villanykörtét a hűtőszekrényedben, avagy az autódat a garázsban. Mindazonáltal, ezek a tárgyak erőteljes közvetett hatást gyakorolhatnak a baktériumok közvetlen környezetére.

A pénz, a hűtőszekrény, a villanykörték, és az automobilok túl messzire esnek (a praktikuson, a funkcionálison, illetve a baktérium Aprócska MT-jének teoretikus skáláján túlmutatnak) attól, hogy a baktériumok felfoghassák őket, avagy, hogy bármely közvetlen fontossággal bírjon számukra. A belekben tartózkodó baktérium számára a gyomorból aláereszkedő megemésztett élelem forrása misztikusnak tűnne. Az ökonomikus, szociális, fizikai körülmények és folyamatok, melyek közvetetten felelősek egy bizonyos típusú élelem gyomorba történő juttatásáért, a misztikuson túlmutatónak tűnnének. Az okozati mechanizmusok, melyek vezérlik és szabályozzák ezeket a látszólag misztikus eseményeket és folyamatokat, szükségszerűen láthatatlanok még a legbriliánsabb bélbaktérium számára is. Az erők és kapcsolódások, melyek működtetik a búza növekedését, akárcsak a kenyér készítése és forgalmazása, túlmutat a baktérium teoretikus képességén, hogy ezeket elképzelje, és emígy örökké túlesik a legnagyobb valóságképen, melyet a baktérium felfogni képes. Ne érjen meglepetésként, ha a Homo sapienst is hasonló szituációban találod.

Ezt a pirulát sokaknak nehezére esik lenyelni, különösképpen a tudósoknak. Az elgondolás, mely szerint az általunk megtudható egy természetes, gyakorlati korláttal rendelkezik – egy korlát, melyen érzékelésünk áthatolni nem képes – arra az észleletre épül, hogy mi csak egy nagyon kicsi része vagyunk egy sokkal nagyobb valóságnak. E szerénységre intő gondolat ellentétes tónusokat csendít jelentőségünkkel és fontosságunkkal, melyet mi emberek tulajdonítunk magunknak. Amennyiben tapasztalatunk lekorlátoztatik egy nagyobb valóság kicsi részére, akkor ésszerű azt feltételezni, hogy az általunk lehetségesen megszerezhető tudás korlátain túl létezik egy jelenséghalmaz, interakciók, kapcsolódások, és rendszerezett történések, melyektől realitásunk és létezésünk profán mód függ, ám, melyeket nem tudunk közvetlenül érzékelni. Megengedve a külső teoretikus lehetőségét annak, hogy a mi szeretett FAV-unk egy lokális valóság lehet (egy al-halmaza valami nagyobbnak) az első lépés a nagyobb kép felfogásához vezető úton.

E lehetőség megszakítja a konvencionális paradigmát, mely szerint a FAV minden, ami létezik, és helyettesíti azt egy ennél expanzívabb paradigmával, mely egy logikus szuperhalmazt formál – a korlátolt kicsi kép koncepció teljes mértékben tartalmaztatik egy általánosabb nagyobb kép koncepcióban. Amennyiben a nagyobb és általánosabb paradigma jobb és tömörebb megértést kínál a hozzáférhető adatkincsről, egyúttal értékes új tudást, közelítéseket, és folyamatokat produkál, úgy az általánosabb elgondolás egyben még pontosabb, produktívabb, és igazabb reprezentálása az egésznek. Fejlesztett valóságparadigma az, mely kiterjeszti és elmélyíti a rendelkezésre álló megoldásteret a rendelkezésre álló adatok és problémák függvényében oly módon, mely praktikus és hasznos.

Egy baktérium korlátolt perspektívájának megértése éppoly egyszerű, mint amilyen nehéz megérteni saját perspektívánk korlátait. Ez csak természetes. Nem lehetünk éberek arról, ami éberségünkön túl van. Mindazonáltal, nyitottak lehetünk új dolgok megtanulására, és, e folyamat közben, kiszélesíthetjük éberségünk skáláját – és így valóságunkét – a külső korlátjaiig.

A tetőponton, ahol minden Nagy Kép tiszta felrajzolását kezdeni kell, Nagy Mindenség Teóriám kísérletet tesz minden tudott és tudható tartalmazására. Ami a Nagy MT-n túl van, az praktikusan megismerhetetlen marad (örökké misztikus) víziónk korlátai miatt. Mindazonáltal, a misztikus és a misztikuson túli egyaránt felfedezésre kerül, ahogy eljátszadozunk majd logikai extrapolációkkal, melyek jóval túlnyúlnak felfogóképességünk kapacitásán. 

 

►”Minden tudható tartalmazása? A fizikai származtatása a metafizikából? Tudományosan megmagyarázni a paranormálist? Kötve hiszem! Még a legáltalánosabb elméleti szintről nézve is teljességgel lehetetlen vállalkozás – hol van a csapda? Ez a fickó őrült, vagy mi?”
Tudom, hogy „minden tudott és tudható” tartalmazása, avagy behatárolása e ponton valószínűtlennek hangzik, – amint a többi is – ám ezek a célkitűzések nem olyan légből kapottak, mint amilyennek gondolhatok őket. A Nagy MT nem a nagyléptékű általánosság jegyében kerül prezentálásra, egyúttal nem is annyira radikális, hogy kicsiny tudományos, illetve gyakorlati értékkel bírjon a világ számára. Nincsen csapda, nincsen megalománia, nincsen feltételezett hóbortosság, nincsenek idétlen hitek – csupán az egyenes tudomány, mely jobban írja le a megmért adatokat, egyúttal a praktikus eredmények és új megértés oly kincstáráról gondoskodik, melyet tudósok és nem-tudósok személyesen és szakmailag egyaránt alkalmazhatnak. E trilógia végére képessé válsz majd e látszólag képtelen, alaptalan kijelentések pontosságának mérlegelésére. Addig, a nyitott szemléletű szkepticizmus az egyetlen hozzáállás, mely megtartja a siker lehetőségét mindkettőnk számára.◄

 

Kezdjük a valóság külső korlátainak felfedezésével, és lássuk, meddig vagyunk képesek visszaszorítani ezeket a határokat. Általánosságban elmondható, hogy valamivel okosabbak vagyunk, mint a baktériumok, és elméletileg csupán elménk kapacitása szorít korlátok közé minket. Sajnálatos módon, ennél sokkal több minden korlátoz minket – hitek, ál-tudás, végleges vélemény megalkotására való hajlam olyan dolgokról, melyekről nem rendelkezünk teljes tudással, hozzáállás, félelmek, vágyak, szükségletek, és kulturális elfogultságok. Eme okból kifolyólag, mindenekelőtt némelyekről ezek közül kell beszélnünk.

A legnagyobb képnek minden tartalmaznia kell – minden objektívet, minden szubjektívet, minden normálist, és minden paranormálist. Elme és anyag, tudat és beton, minden valós adat és a létezés tényei (személyes tények éppúgy, mint a tudományosak) magyarázatot kell, hogy nyerjenek a Nagy MT által, azzal kompatibilitást kell, hogy mutassanak, és tartalmaztatva kell benne lenniük – amennyiben ez egy átfogó és helyes Nagy MT. Amennyiben ez csak egy Kicsi MT, avagy egy helytelen Nagy MT, úgy nem fogja az összes adatot támogatni, avagy megmagyarázni. A te feladatod kiértékelni annak fokát, hogy ez a Nagy MT mennyire magyarázza meg a te tapasztalatodat és tudásodat. Mindazonáltal, mielőtt konklúziókhoz érnél, fontos megérteni a különbséget tudás és hit között. A következő utáni fejezetben kimerítően fogjuk tárgyalni ezt a kérdést. Hogy megteremtsük a színpadot eme kihívásszerű episztemológiai kaland számára, először szemügyre kell vennünk kollektív kezdeteinket.

Induljunk el e furcsa utazáson. Ó igen, furcsának kell lennie, avagy nem is lenne lehetséges, hogy Nagy MT legyen. Ne legyenek kétségeid afelől, hogy amit hamarosan olvasni fogsz, az nagyban próbára teszi majd elméd kinyújthatóságát, hacsak nem fordítottál hosszú éveket az ezen a területen való tapasztalatszerzésre. Hogy a dolgok még ennél is rosszabbak legyenek, ragaszkodásom ahhoz, hogy ez a Nagy MT elsődlegesen gondosan kiértékelt tudományos adatokra épül, illetve ezekből származtatik, semmint teoretikus sejtések tárháza lenne, nem kevesebbet eredményez, minthogy a hitelességemet illető érzékletednek még az elméden is tovább kell nyúlnia. Sajnálatos módon, egy olvasó, akinek elméje egyidejűleg kinyújtóztatott mind a befogadást, mind pedig hitelességemet illetően, már az elejétől fogva vékony jégre helyez engem, ám így kell lennie. Ilyen e téma természete, tapasztalataim tényei, és kutatásaim eredményei. Valami kevésbé furcsa, avagy szélesebb körben hitelt érdemlőnek tűnő könnyebben kommunikálható lenne, és nagyobb közönséget találna, és jobban elfogadható lenne csaknem mindenki számára, ám nem volna helytálló.

Az emberek általánosságban azt hiszik, hogy szinte mindent tudnak, ami tudható, hogy a pár végső dologhoz, amire rá kell jönni, csupán pár pici lépés megtétele hiányzik ahhoz a távolsághoz képest, melyet maguk mögött tudhatnak már. Például, a tizenkilencedik század végén a tudósok gyakorta lamentáltak azon a nyilvánvaló tényen, hogy immár minden fontos dolog (tudományos és technológiai szempontból) felfedezésre került. Alig több mint egy évszázaddal később, ez a kijelentés nevetséges. Definíciószerűen világos, hogy nem lehetsz éber afelől, amit nem tudsz. Ám, szinte minden esetben hagyjuk magunkat becselezni az egónk által, és hajlamosak vagyunk arra a hitre helyezkedni, hogy sokkal kevésbé vagyunk tudatlanok, mint amennyire valójában azok vagyunk. Gyakran mondják, hogy semmi sem olyan felháborító, avagy furcsa, mint az igazság. E kijelentés igazsága, melyet tisztán demonstrál a modern fizika, nyitott szemléletű hozzáállást követel.

Remélhetőleg a Nagy MT arra ösztökél majd téged, hogy némely fontos dolgokat teljesen új és előnyöket eredményező módokon végy számba. Végy el belőle bármit, amit tudsz. A kép és a perspektíva nagyon nagynak tűnhetnek, míg a kezdetekkor a hitelt érdemlőség (azok számára, akik nem ismernek engem) roppant kicsinynek hathat, ám, ha „végigérzed” magad a trilógián intuícióddal, illetve végiggondolkodod magad rajta intellektusoddal (miközben tapasztalatod adatait gyűjtöd és alkalmazod), úgy az olvasottak ésszerűnek tűnhetnek majd számodra.

A Nagy Kép méltányolása és megértése mindig az első lépés afelé, hogy fókuszáld és irányítsd a rendelkezésedre álló erőforrások alkotta gyakorlati befektetésedet. E munka lényege és célja egy olyan kiterjesztett kép kínálása a valóságról és kapcsolatodról ezzel a valósággal, mely kép közvetlen és praktikus módon hasznos és segítőkész számodra. A Nagy MT-ben olyan valóságmodellt találsz, mely unikális perspektíváról gondoskodik, amit profitábilisen tudsz alkalmazni személyes és szakmabeli életedre.

Egy utolsó dolog, mely óvatosságra int. A 2-es szekció lefekteti a koncepcionális alapokat a trilógia későbbi részeinek legjavához, anélkül, hogy magyarázattal szolgálna arról, miképpen kapcsolódnak majd ezek a koncepciók a későbbiekhez, egy jelentéssel teli mintát alkotva. Meglehet, nehézkes lesz biztos fogást találni e matéria némely pontjain, mivel elsődlegesen elvont, és relatíve távol eshet mindennapi tapasztalatkincsed színezetétől. A megértés és a visszaigazolás lassan keletkeznek majd, amint megemészted a soron következő négy szekciót, illetve amint magaddal hozod a Nagy Képet illető saját felfedezéseidet is, melyek hatást fejtenek ki majd felrajzolt konklúzióidra.

Jóllehet sok absztrakt alagút fedezhető fel a 2-es szekcióban, a kezdetekkor egészen picinyke fény áll csupán rendelkezésre ahhoz, hogy a végére lehetne látni bármelyiknek is. Mindazonáltal, egy logikus közelítés sok koncepcionális építőkő definiálását és lefektetését követeli meg, mielőtt a Nagy MT konstruálása kezdetét vehetné. Késleltesd végső ítéleteidet, míg e koncepciók teljesebb kifejlettségnek örvendenek, illetve, míg alkalmazásra nem kerülnek a soron következő szekciókban. Ha keményen tudsz kapaszkodni, úgy a harmadik könyv végére teljes egészében világossá válik, hol van a kutya elásva.

Amennyiben a Nagy MT képes csábítani azokat, akik nyitott szemléletűek, valamint elszánt, bátor, önálló felfedezői valóságuk távoli szegleteinek, úgy örömteli vagyok. Hogy optimálisan hatékony lehessen a tapasztalás, az én felfedezéseimnek a te felfedezéseidhez kell vezetniük. Nem pusztán abban kell segédkeznem, hogy objektív megértést szerezz valóságod természetéről, ám abban is, hogy személyes módon tedd meg e felfedezéseket. Amennyiben e könyvek nem bírnak más hatással, minthogy arra ösztökélnek, hogy gondold újra hiteidet, koncepcióidat, tudásodat, és hozzáállásaidat, függetlenül attól, hogy mi a végeredménye eme összegzéseknek, úgy erőfeszítéseim már nem voltak hiábavalóak. Indulj hát. Sok szerencsét utadon – meglehet, tartós jelentőséggel bíró értékre lelsz.


Continue on to My Big TOE - Hungarian Translation - Book 1, Section 2, Chapter 18

Return to the Hungarian Translation Linkage Page