Hungarian Translation of MBT B1S2C21

From My Big TOE Wiki
Jump to: navigation, search

      Thomas Campbell: Nagy Mindenség Teóriám

      Magyar fordítás: Gyalog Zoltán
Első Könyv: ÉBREDÉS


2-es Szekció Miszticizmus Demisztifikálva: A Valóság Alapjai


Téveszme vagy Tudás: Ez a Fickó Őrült, vagy Mi?


21 Kulturális Elfogultság

Az objektív okozatiság a FAV tudomány fundamentális filozofikus támasztéka. Rendkívül hasznos volt számunkra abban, hogy megértést szerezhessünk és manipulálhassuk az anyagi birodalmat. Sajnálatos módon, mi, limitált felfogóképességgel rendelkező FAV lények annyira elkötelezettekké váltunk a fizikai objektív okozatiságot illető hitünk mellett, hogy mindenre a FAV okozatiság kényszerzubbonyát erőltetjük rá. Miért szeretlek? Miért élvezem a zenét? Miért néznek ki úgy a fraktálképek, mint a természet alkotta domborzatok? Miért vagyok a békák megszállottja? Kell, hogy legyen valami jó ok, mely a FAV okozatiság modelljének hatóterületére esik. Még ha nincs is ok a FAV-on belül (érzelmeim és viselkedésem pusztán spontán mód, misztikusan keletkeztek, avagy, egy nagyobb valósággal való interakció, avagy asszociálódás által, mely nagyobb valóság a FAV egy szuperhalmazát alkotja), okok kerülnek majd feltételezésre és racionalizálásra annak érdekben, hogy FAV okozatiság modellünket sértetlennek tüntessük fel (semmi kétség, hogy valami ismeretlen neurológiai, vagy pszichológiai funkció, vagy diszfunkció felelős minden említett jelenség magyarázatáért, a fraktálokat kivéve). Az ismeretlen segítségül hívása annak érdekében, hogy logikus magyarázattal szolgáljon valami olyan eseményre, melynek megértése nehézkes, egyfelől nem logikus, másfelől a legtöbb esetben nem is különösebben racionális.

 

►Rutinszerűen alakítjuk, hangoljuk és szabályozzuk az eseményeket illető interpretációinkat és tudományos teóriáinkat annak érdekében, hogy azok kielégítsék hitünk dogmatikus követelményeit. Azok a teóriák, melyek megsértik kulturális és tudományos hiteinket, definíciószerű ostobaságok, és a tudósok legtöbbje nem veszi komolyan ezeket. Hiteink definiálják tudományunk korlátait és kereteket állítanak fel – mindig is így tettek, és minden pontos tudománytörténeti visszatekintés igazolja e tényt. A legtöbb tudós, a történelem előtti időktől napjainkig úgy érzi, hogy jóllehet a hit nyilvánvalóan elvakította elődjeiket, az ő személyes tisztánlátásukat nem érinti komolyan. Ahogy telik az idő, azoknak a hitvaksága, akik az aktuális időperiódus előtt végeztek tudományos kutatásokat, mind nagyobb és nagyobb képtelenségnek tűnik, jóllehet a kurrens hitvakság éppoly láthatatlan marad, mint mindig is volt. Ha azt gondolod, hogy mi, a modern világ lakói – akik ily messzire jutottak megértésünk és tudásunk mezején – immár nem vagyunk komolyan és dramatikusan bekorlátozva a hiteink által, úgy tévedsz.
A tudományt és a filozófiát illető jelentős koncepcionális áttöréseknek mindig annak a megoldástéren kívül kell lenniük, melyet az általánosan elfogadott vélekedések definiálnak. Ha szeretnél előreszökkenni, úgy légy felkészülve rá, hogy átemelkedj a valóságot illető aktuális észleleteiden és az általad lehetségesnek tartott dolgok halmazán, valamint, hogy gyökerestől tépd ki magadból a korlátozó hiteket és paradigmákat.
Azt gondolni, hogy hatékonyan élhetsz és dolgozhatsz valahol a középúton merész szökkenések és dogmatikus limitek között, nem több mint egy komfortos téveszme. Hogy ki tudj kerülni a dobozból, ahhoz először át kell jutnod a széle felett – egy aktus, mely a legtöbb dobozlakó számára túl vakmerő és megfélemlítő, így ők mindig számos jó okot találnak majd arra nézve, miért is jobb valójában biztonságosan a dobozban maradni. Az egy hiba, ha hagyod, hogy az attól való félelem, hogy a serpenyőből a tűzbe esel, megakadályozzon abban, hogy valaha is kikerülj a serpenyőből. A nyitott szemléletű szkepticizmus, a gondos tudomány, a munkára és tanulásra való hajlandóság képessé tehet arra, hogy kijuss a dobozból (avagy a serpenyőből) anélkül, hogy bajod esnék, hogy megégnél, avagy téveszmés lennél.◄

 

Azt hisszük, hogy mindig vannak objektív okok minden effektus és minden esemény mögött, függetlenül attól, hogy tudjuk-e mik ezek, avagy sem. Annak megállapítása, hogy mik azok az okok, és felfedezni ezeknek az okoknak a szabályait nem más, mint amit tudománynak hívunk. Amennyiben adva van egy effektus, és nem érzékelünk egy objektív okot mögötte, úgy azt hisszük, tudományunk egyszerűen nem teljes. Hitünk, melyet a lokális okozatiságunk fennhatóságába vetünk, nem engedi meg számunkra, hogy fontolgassuk annak lehetőségét, hogy talán nem is létezik egy objektív lokális ok – hogy az effektus rendelkezhet legalább egy olyan komponenssel, mely kívül esik a FAV objektivitáson. Az ilyen effektust paranormálisnak hívnák és misztikusnak tűnne a FAV perspektívából szemlélve. Ez a lehetőség azonnali elutasításra kerül, mivel ütközik a valóságot illető kulturális és tudományos hiteinkkel.

A Nyugati elkötelezettség a lokális okozatiság univerzalitása mellett nem más, mint egy dogmatikus (nem-tárgyalható hiten alapuló) hozzáállás, mely kulturálisan kerül bevésésre mély szinten. Amint láttuk (e könyv 18-adik fejezetében), ez a hit megköveteli, hogy valóságrendszerünk misztikus kezdettel rendelkezzék. Ezzel egy időben, a Nyugat univerzális objektív okozatiságba vetett kulturális és tudományos hite minden olyan erőfeszítést, mely e misztikus kezdetek kutatására irányul, irracionálisként és babonaként ítél el – egy objektív 22-es Csapdája. A tudomány azonos időben logikusan megkövetel, és racionálisan meg is tagad egy misztikus kezdetet.

A problémát hitünk okozza, mely azt tartja, hogy az objektív okozatiság univerzális (vonatkozik minden realitásra), ahelyett, hogy csak a FAV-ra nézve élvezne lokális érvényt. Mikor valaki látja a nagyobb képet és realizálja, hogy a FAV egy nagyobb valóság al-halmaza, úgy azok a logikai és operatív nehézségek, melyek kezdeteinket illetik, és melyek misztikusnak tűnnek, azonnal szertefoszlanak. Immár kezdetünk csupán egyszerű eredménye egy még általánosabb okozatiságnak, mely saját tudományának szabályai között dolgozik – ami még ennél is jobb, az, hogy eme általánosabb okozatiság nyitott a felé való közelítéseinkre és megértésünkre, ha képesek vagyunk megszerezni e még általánosabb okozatiság perspektíváját. Ahhh ha! Egy megoldás, és egy terv, mely e megoldás foganatosítására irányul, látszanak kirajzolódni a logikai lehetőségek közül.

Más, technikailag kevésbé fókuszált kultúrákban, ami a FAV-ból tekintve misztikusnak tűnik, azt nem feltétlenül definiálják irracionálisként, illogikusnak, avagy tudománytalannak, és nem is hozzák azt kapcsolatba ezekkel a fogalmakkal. Mindazonáltal, a legtöbb nyugati fülnek e frázis: „Tételezd fel egy látszólag végtelen, abszolút, korlátlan egység létezését” kevésbé hangzik hitelesnek, mint e frázis: „Tételezd fel egy gömb alakú csirke létezését.”

Láttuk, hogy logikus az, hogy ha és amennyiben létezik egy magasabb, helyesebb és teljesebb tudás, mely reflektálja létezésünknek és az azon túlinak „helyet adó” tudományát, úgy szükségszerű, hogy számunkra e tudás misztikusnak tűnjön. Láttuk azt is, hogy az ilyen tudás csak oly módon férhető hozzá számunkra, ha kiterjesztjük perspektívánkat a létezés soron következő, magasabb dimenziójára, ahol eredetünk hétköznapi, magától értetődő, és teljes mértékben megértett. Ennek ellenére, a materialista Nyugati kultúra a misztikus gondolkodást és tapasztalatot sietve és kérlelhetetlenül minden alapot nélkülöző, hasztalan csacskaságnak bélyegez (a FAV nézőpontjából téve így), melyek nem érnek fel a komoly megfontolások halmazáig, mégpedig azáltal, hogy tudományos metódusunk kizárólagos szemléletével (mely csak a FAV-ban élvez érvényt) ezek nem érthetőek meg.

E Nagy MT-nek célja, hogy mindazt, ami kizárólag a FAV-ból nézve misztikusnak és a tudhatón kívül esőnek tűnik, azt a reggeli napfény alatt változtassa kemény tudománnyá élénk és megfelelően szkeptikus figyelmed közben, oly módon, hogy kifogástalan logikát vezet végig két ésszerű feltételezésen.

Egy még általánosabb tudományról azt hiszik, hogy nem is létezhet, mivel nem vezethető le a tudomány egy oly porciójából, mely önnön magát kizárólag a lokális, fizikai, objektív jelenségekhez korlátozza. Látod a logikai inkonzisztenciát ebben a kulturális hitben? Világossá vált, hogy azon, önmagát erősítő körkörös egyetértés, mely elsődlegesen felelős a huszadik századi elmék elzárásáért egy nagyobb kép hozzáférhetőségének lehetőségétől, az egyszerűen annak az eredménye, hogy ezek az elmék hitcsapdába kerültek?

Az ilyen hit-alapú, körkörös, nem-logikus vélekedések nyilvánvaló igazságként való pózoltatása a Nyugati kultúrában elvakítja és növekedési lehetőségeiben súlyosan korlátozza azokat, akik e bizonyos hitcsapdában tartózkodnak. Az egyetlen, hátra maradt logikus feltételezés az, hogy bár kellett, hogy legyen egy misztikus kezdet, valamely ismeretlen ok miatt a szubsztancia és a szándék (erő) e misztikus esemény mögött eltűnt, nem hagyva semmi egyebet a létezésnek a lokális objektív mérhető valóságon túl. Úgy találod, hogy ez egy elképzelhető, objektív magyarázat lehet, avagy inkább tűnik ez limitált gondolkodásnak, mely limitjei igazolására tesz kétségbeesett kísérletet? Meglehet, logikai lehetőség, ám irracionális konklúziókhoz vezet.

A misztikusnak tűnő eredetünk mögött álló szándéknak és implementáló erőnek egy oly forrást kell reprezentálnia, mely létezésében cselekvőképesebb, hatalmasabb, alapvetőbb a létezésében, mindez pedig alkalmassá teszi a mi valóságunk megszülésére. Szükségszerű, hogy szülő valóságunk a létezés egy magasabb (még általánosabb) szintjén, avagy dimenziójában is működik. Szükségszerű, hogy mindez egy olyan szuperhalmazt jelentsen, melyhez a mi lokális fizikai valóságunk hozzátartozik. Annak feltételezése, hogy ez a kreatív erő valamely módon eltűnt, ahhoz hasonló, mintha az automatikus jégkészítőmben lévő jégkockák azt hinnék, hogy a saját megfagyásukért felelős kompresszor évek óta nem működik már. Ezek a téveszmés jégkockák nyilvánvalóan nem értik a nagyobb képet.

Valószínűnek tűnik, hogy ez a magasabb szintű kreatív erő, ismeretlen okból, felszáradt és elpárolgott, a létezésnek vetve minket, hogy elhagyott árvákként, egyedül éljünk? Ez a premissza azt feltételezi, hogy képesek lennénk iniciatív forrásunktól függetlenül is létezni. Mint kiderül, forrásunk egyszerre iniciatív és fenntartó – nem vagyunk képesek a tőle független létezésre annál jobban, mint amennyire belső szerveink képesek függetlenül létezni testünktől. Ez a feltevés (mely szerint misztikus kezdetünk forrása többé nem létezik) tudományos analízis eredményének tűnik, avagy inkább egynek azok közül a misztikus hitek közül, melyeket hitelesnek tekintenek, mivel e hitek támogatják az elfogadott individuális, kulturális, és tudományos dogmát? A populáris ál-bölcsesség azt tartja, hogy amennyiben mi (individuális önmagunk, kultúránk, és tudományunk), impresszív megértésünkkel és tudásunkkal sem értjük, illetve nem vagyunk képesek világosan megragadni, főképp nem megmérni valamit, úgy annak nincsen létezése, sőt nem is képes rá. Mindez tudományos konklúziónak tűnik számodra, avagy egy kis kép hit kifejeződésének?

Arra a logikus és racionális konklúzióra jutni, hogy létezhet egy nagyobb valóság egy nagyobb képben, mely valóság jelenlegi fizikai realitásunk keretein túl létezik, egyet jelent azzal a hozzáállással, melyet nyitott szemléletű szkepticizmusnak neveztem. Pusztán megengedni ezt a lehetőséget (függetlenül attól, hogy mennyire távolinak is hiszed), illetve rendelkezni a leleményességgel és elkötelezettséggel ahhoz, hogy az őszinte alaposság és a tudományos szigor jegyében fedezd fel e lehetőséget, biztosít számodra minden eszközt, hogy saját Nagy Mindenség Teóriát növessz – egy személyes Nagy Mindenség Teóriát, mely rendelkezik a képességgel, hogy felgyorsítsa tudatod evolúcióját.

Immár számos alkalommal említettem a személyes növekedés, a tudati evolúció, és a tudat minőség fejlesztésének fogalmait anélkül, hogy definiáltam volna, mit jelentenek ezek. E jelenleg ködös fogalmak precíz definiálásra kerülnek azt követően, hogy teljesebbé fejlesztettük az ahhoz szükséges koncepcionális alapokat, melyek támogatják e fogalmak jelentését.

Érdemes vajon arra számítanod, hogy kollektív misztikus (csupán a FAV-ból tekintve) eredetünk, melyet szükségszerűen egy magasabb szintű organizáció és magasabb dimenzionális létezés kezdeményezett és tart fent, nyilvánvalónak, könnyen érthetőnek, és pont olyannak tűnik majd, mint mi magunk? Masináinknak, számítógépeinknek, kisállatainknak, vírusainknak, bélbaktériumainknak, belső szerveinknek vajon nehézséget jelent-e az emberi tapasztalás és motiváció megértése az előbb említettek létezésének kontextusában? Semmi egyéb felfogásába sem kezdhetnek bele velünk kapcsolatban, mint egy sekélyes, egydimenzionális érzékletünkébe. A tudás, megértés, és a szándékok, melyek mozgósítják cselekvéseinket és fűtik látszólag bámulatos hatalmunkat, elképzelhetetlenek számukra.

Amennyiben annak a nagyobb valóságnak a megértése, mely tartalmazza a mi kezdeteinket, oly nehéz, és túl van az objektív tudomány eszközein, úgy meglepődésre ad-e okot, hogy sok ember, akik csak egy aprócska részletét pillantották a Nagy Igazságnak (mely a saját tapasztalatukból származott, avagy, még általánosabban, valaki más által szállíttatott hozzájuk), antropomorfizálja a hit és az istenek minden formáját, betöltendő a tudatlanság és félelem által kreált űrt?

 

►A mély tudatlanság és mély félelem hosszú, és színes listát produkál. Nap istenek, Fa istenek, Hold istenek, Tűz istenek, Folyó istenek, Háború istenek, Termékenység istenek, Törzsi istenek, Óceán istenek, Vihar istenek, Állat istenek, még Pia, Szex, és Buli istenek (Bacchus) – is ismertek, hogy csak párat említsünk azon, alighanem több ezer isten közül, melyeket az emberek saját szükségleteik érdekében, saját képükre, avagy saját félelmük képére teremtettek. Mi más szolgálhatna a temérdek hamis isten eredetének magyarázatául, mint a bennük hívő, többi ember?
Felismered azt, hogy a világ minden vallásához tartozó minden hívő egyet fog érteni az előbbi mondattal? Ejha! Kérdés? Egy ilyen, egymással perlekedő tagokból álló csoportra jellemző egyhangú egyetértés csodának számít vajon?◄

 

Más emberek, mivel valami oly fundamentálissal és fontossal szemben viseltetnek a totális nem-tudás állapotával, mint kezdeteik eredetének körülményei, valóságuk természete és célja, így megbocsáthatjuk nekik, hogy antropomorfizált képek szerint vetítik ki mindazt, amit tudtak, egy valószínű (számukra, az adott időben annak tűnő) válaszként. Ez egy tipikusan emberi, jóllehet nem racionális reakció. Sajnálatos módon, előkészíti a színpadot rengeteg viszály, agónia, bűn, intolerancia, félelem, zavarodottság, és erőszak számára is.

Tagadhatatlan, hogy a kis tudás veszélyes dolog lehet. Ez különösképpen igaz a másoktól hallott tudásra nézve, mikor a tudást megszerző nem rendelkezik a személyes minőséggel, hogy saját maga tegyen szert a tudásra, így garantálva, hogy félreértés fog történni, és lehetetlen lesz a recipiensek számára különbséget tenni tudás és ál-tudás között. A Nagy Kép vonatkozásai kapcsán, nem taníthatsz, főleg nem erőltethetsz valakit arra, hogy azokat megértse és megszerezze.

Tanárként jobban teszed, ha vársz, míg diákjaid késznek mutatkoznak az információ fogadására, semmint hogy betolnád a Nagy Igazságot az elméjükben lévő misztikus miszkoncepciók látszólagos pozíciójába. Diákként, jobb kivárnod, míg kész vagy (elég felnőtté váltál hozzá) a Nagy Igazság megértésére profán módon, semmint vaktában beleesnél egy hitcsapdába, és úgy vélni, huszárvágáson át jutottál tudáshoz és bölcsességhez. Nem férhetsz hozzá olyan megértéshez és bölcsességhez, melyek túl vannak azon, amit tudatod minősége képes támogatni. Minden individuális tudat egységnek a saját egyedülálló módján kell fejlődnie, működtetvén a szabad akarat által, mely szándékait vezérli.

Amennyiben fontos kérdés vetődik fel bármely szívünknek kedves téma kapcsán, olyankor úgy tűnik, hogy az emberiség (a következő éppoly igaz az indivídumra, mint a csoportra nézve) sokkal inkább preferálja bármely valószínű (az adott időben annak tűnő) válasz hozzáférhetőségét a választalanság állapotával szemben, még abban az esetben is, ha a válasz helytelen lehet. Rövidtávon sokkal könnyebb és gyümölcsösebb megoldás a szorongás ál-tudással történő csillapítása, semmint nyitott szemléletű szkepticizmussal nézni szembe a tudatlansággal. Sajnálatos módon, a hosszabb távon történő növekedésre irányuló törekvés, mely valóban fontos, jelentősen elsatnyul ama szinte kizárólagos preferencia által, hogy a rövid távú, jóérzést biztosító megoldásokra hagyatkozzunk.

Amennyiben szinte bármely témakört illető fontos kérdés kapcsán választalansággal találjuk szemben magunkat, úgy mi, emberek hajlamosak vagyunk kitalálni egy választ, mely megfelel érzelmi és intellektuális szükségleteinknek, majd olyan erős meggyőződéssel felvértezett hittel hinni e válaszban, mely erő egyenesen arányos a hitet eredményező eredeti szükség mértékével. Ilyenek vagyunk mi, emberek – félelemmel teltek mindazzal kapcsolatban, amit nem tudunk, és nem értünk – könnyen okoz kényelmetlenséget számunkra mind a nem-tudás, mind pedig a bizonytalanság. Ez az oka annak, hogy a nyitott szemléletű szkepticizmus, mint a tanulás és a növekedés egy módszere, ritkán kerül implementálásra. Jóllehet a nyitott szemléletű szkepticizmus nyilvánvalóan és logikusan a leghelyesebb, legelőnyösebb, és legtermékenyebb hozzáállás új ideák és tapasztalatok kiértékelésére, mégsem előlegezi meg az azonnali befejezettség és a hamis magabiztosság érzetét, amint azt a hit által tartott konklúzió teszi – a nyitott szemléletű szkepticizmus egyúttal további munkát követel meg. A konklúziókra való ugrások, különösképpen, amennyiben azok széles körben elterjedtek, és ilyen módon, szociálisan elfogadott, biztonságos, rövid ugrásokat jelentenek, sokkal könnyebbek és azonnali hatállyal kielégítőbbek, semmint a hosszadalmas és nehéz tudományos kutatás végzése.

Eme szorosan tartott hitek, fantáziák, és kényelmességet jelentő téveszmék azok, melyek legtöbbünk napról-napra történő viselkedését vezérlik (a diszfunkcionális és funkcionális viselkedést egyaránt). Szinte semmi fontosabb nem létezik számunkra, mint fantáziáink és hiteink. Úgy tűnik, a hitek könnyebbé teszik az életet, kevesebb munkával járnak, könnyebben megszerezhető boldogságot sejtetnek, legalábbis rövidtávon. Nélkülük szembe kell néznünk tudatlanságunkkal, bizonytalanságunkkal, inadekvátságunkkal, és félelmünkkel – bármi jobb, mint az. A sajnálatos tény, hogy hosszabb távon, a nagy kép perspektívájából nézve, a hiteknek és fantáziáknak szinte mindig olyan hatásuk van, melyek a szándékoltak ellenkezőjét váltják ki. Egy félelem tagadásának folyamata általánosságban azzal jár, hogy a félelem manifesztálódik valóságodban.

Szubjektív létezésünk gazdagsága, fontossága, és jelentéssel telítettsége közvetlen konfliktusban áll azzal a vélekedéssel, mely szerint, ha nem tudod megmérni, avagy fizikailag megtapasztalni a jelenséget, úgy a jelenség nem létező, vagy nem releváns. Ezzel összhangban, a paranormális történéseket dokumentáló, jó reputációs forrású, tudományosan összegyűjtött adat szintén szemberepül korlátos valóságképünkkel. Most, mikor a hullám-részecske dualitás, a paradoxszerűen összecsomózódott részecskepárok, melyek azonnali módon kommunikálnak egymással, illetve a statisztikai alapokon nyugvó materiális létezés elfogadott tudományos tények, immár maga a modern fizika nyomja az oly rajongott objektív realitás észleletét a kísérleteket folytató személy szubjektív elme-terébe.

Amennyiben azt gondolod, hogy a „szubjektív” és a „racionális” egyaránt exkluzív koncepciók, és eltűnődsz rajta, vajon a modern fizika miféle megbízható adatkincsére hivatkozom, úgy mindez arra utalhat, hogy összegezned kell hiteidet (észrevenni a csapdákat), fedelet kell nyitnod, és gyakrabban kell kimenned (a dobozból). Az említetteket tárgyaló hiteles információ bőségesen hozzáférhető, és nem jelent nehézséget a megtalálásuk.

 

►A megbízható adatokat illető példák gyanánt érdemes felkutatni a következő munkákat: Mind-Reach – Scientists Look at Psychic Ability Russel Targ és Harold Puthoff, Delacorte Press, 1977, valamint The Conscious Universe: The Scientific Truth of Psychic Phenomena, Dean I. Radin; Harper Collins, 1997.
Ami a modern fizikát illeti, a relativitás teóriáit és a kvantum mechanikát tárgyaló könyvek közül kifejezetten a nem-tudós számára készült mű az Albert Einstein és Leopold Infeld által írt The Evolution of Physics című könyv, melyet a Simon and Schuster kiadó publikált 1961-ben.
Csupán néhány nagyobb tucat könyv áll rendelkezésedre ahhoz, melyeket kiindulópontként használhatsz fel annak érdekében, hogy kiszélesítsd tudásodat fizika és metafizika határairól. Ezekből a könyvekből megtudod majd, hogy a materiális valóság, melyben azt gondolod, hogy élsz, valójában sokkal furcsább, mint azt valaha elképzelted. Szert teszel majd ama tény méltányolásának képességére is, hogy milyen kicsit is tud valójában a tudomány a valóság karakterológiájáról és tulajdonságairól. Az egyik dolog, melyben a legtöbb modern fizikus megegyezik napjainkban, az, hogy amit általánosságban lokális, 3D, idő által rendezett valóságunknak veszünk, az csupán egy érzékleti illúzió. Hatvan és egynéhány évvel azt követően, hogy a kvantum fizika lerombolta az akkor széles körben elfogadott fizikai valóságkép materiális alapjait, mindaz, ami e kitartó érzékleti illúzión túl van, az éppoly misztikus marad a korlátos hitek csapdájába esett tudomány számára, mint mindig is volt.◄

 

A realitást illető paradigmaváltás kultúránk lába alatt történik. Kelet és Nyugat, Észak és Dél, mind hevesebben cserélnek információt, illetve kulturális és filozofikus értékeik különösképpen összetett elegyét kínálják információként, miközben a kommunikációs technológiák összekötik és integrálják bolygónk elme-terét. A mostani egy különösképpen kedvező időszak eme kérdések fontolgatására, illetve annak kifürkészésére, hogy mi a valóságos, produktív, és nem téveszmeszerű.

Fontos lesz megőrizni a szilárdságot és egyensúlyt, amint a kulturális föld átváltozásba és rázkódásba kezd alattad. Fontos továbbá az igazság kiszűrésére való képesség mindabból az elkerülhetetlen kakofóniából, melyet az egymással konfliktusban lévő koncepciók ütközése eredményez majd, és melynek mindenki ki lesz téve a közelgő kulturális robbanás kapcsán (mely az információs-számítógépes-hálózati forradalom egy származéka). Hogy elérd a leghatékonyabb személyes evolúciós szintet és növekedést, ahhoz a hozzáférhető koncepciókból egy optimális szintézist kell fellelned, majd hozzáadnod, avagy testre szabnod ezt az információt, hogy számodra megfelelő legyen. Egy helyes, átfogó Nagy MT-vel rendelkezni sohasem volt időszerűbb, avagy fontosabb jövendőbeli növekedésed szempontjából, mint most, az Információs Kor hajnalán.

Hogy néhány indivídum elmulaszt erőfeszítést tenni a szubjektív igazság felfedezésére, az elmond valamit ezekről az indivídumokról és hitrendszereik korlátozó erejéről. Azok, akik komolyan belefognak a valóság felfedezésének kihívásszerűségébe, és éberségük növelésébe, ritkán jönnek haza üres kézzel. Elkerülhetetlenül egy nagyobb valóságot találnak az objektív FAV-on túl, mely csaknem minden esetben sokkal többet ér számukra, semmint a meglehetős erőfeszítés, mely annak eléréséhez szükséges.

Ismét csak, bármely, általad főzött puding hasznosságának és minőségének bizonyítéka annak megízlelésében, kiértékelésében, tapasztalásában rejlik, ahogy az adott eredmény gyanánt elkészült pudingadag megosztásában is. Bárhonnan elindulhatsz. Légy szkeptikus, légy nyitott szemléletű, és követeld meg a mérhető, objektív eredményeket egy komoly erőfeszítést követően. Amennyiben nincsenek objektív, mérhető eredmények, próbálj ki egy másik receptet. Összegezd az eredményeket, módosítsd a receptet, és készíts még több, ezúttal valamivel jobb pudingot. Ismételd e ciklust folytonosan. Nem sokkal ezt követően, díjakat nyersz majd el a fesztiválokon tudatod minőségéért.

Fontos ébernek lenned afelől, hogy kulturális elfogultságaid és hiteid jelentős mértékben képesek limitálni azon gondolatok skáláját (látókörűségüket, mélységüket, minőségüket) melyeket gondolni vagy képes, amint annak a képnek a nagyságát is limitálni tudják, melyet felfogni vagy képes. A küzdelem, hogy az egyén túljuthasson egy hit által korlátolt perspektíván, szokás szerint elképesztően nehéz, és kizárólag azok a határozott és komoly felfedezők számolhatnak a sikeresség valószínűségével, kik állhatatosan üldözik az igazságot, bármely általa választott ösvényen. Sajnálatos módon, e szemfedő, a korlátozó hit, melyet mindannyian viselünk, oly természetesnek és oly nyilvánvalóan helyesnek tűnik, oly mélyen bevésett és oly széles körben tartott, hogy nem is vagyunk felőle éberek, avagy vehemensen tagadjuk létezését.

Egy hit, mely szerint a FAV „minden, ami van”, rendkívüli módon korlátozó, valamint abszolút lehetetlenné teszi néhány nagyon fontos és érdekes kérdés megválaszolását anélkül, hogy újabb, korlátozó hitrendszerekre kéne hagyatkozni. A vita tudomány és hit között – mely egy általánosabb verziója a tudomány és vallás között zajló vitának – a logikátlanság ön-energizáló, végtelen körforgása, melyet a vitatkozó felek ide-oda vetnek egymás között az egyik korlátozó hitrendszer nyomán a másikig. Az egyik illogikus szélsőségei megteremtik a másik létezésének racionális szükségességét. Ezek a viták megsértik a Racionalitás Szabályait azáltal, hogy egy logikai fekete lyukban végeznek veszendőszámba menő, örökös mozgást! Campbell Harmadik Mozdulatlansági Törvénye (más néven a nemcselekvés-reakció törvény) pontosan leírja ezeket a vitákat: minden irracionális racionalizálással szemben létezik egy egyenlő, ám ellentétes irracionális racionalizáció.

Kétségtelen, hogy a legtöbb vallás nem hiszi, hogy a FAV minden, ami van, és a vallás, akár a tudomány, jelentős része kulturális örökségünknek. Mindazonáltal, a miszticizmus kodifikálása és organizálása különféle vallásos doktrínákba és dogmákba kicsi értékkel bír. Hogy mi, mint kultúra, engedélyezzük, hogy egy korlátos és szűken fókuszált miszticizmus (különféle vallásos dogmák) koegzisztáljanak és keveredjenek tudományos dogmáinkkal, más célt nem szolgál, mint összezavarja, eltorzítja, és leszűkíti képességeinket a tudat minőségét illető valódi kérdések kezelése kapcsán.

A tudomány és a vallás, mindkettő a maga módján, a remény evangéliumát prédikálja, valamint a jóság és bőség jellemezte Ígéret Földjére való odajuttatással kecsegtet. Mindazonáltal, általános szabályként, egyikük sem gondoskodik az indivídum belső életminőségének megerősítéséről. Tudatod minőségének függetlenül evolváló entitásként kell nőnie mindkettő árnyékában. A tudati minőség egy személyes teljesítmény, melyet csak az indivídum fejleszthet – nem csoportos vállalkozás. Abszolút semmi köze sincsen krédóhoz, dogmához, hithez. Egy indivídum minőségét egyetlen szemernyivel sem növelheti egyetlen hit sem, ahogy a bármivel kapcsolatos információgyűjtés sem, sem pedig a jótétemények, melyek nem megfelelően motiváltak, sem az, ha másokkal beszél, avagy könyveket olvas.

Ismételten belemerülésed kérem – amint a lovaknak a szekerek előtt kell maradniuk, a logikus progresszióknak időre van szüksége önnön logikájuk lépésenkénti kifejlesztésére. A tudati minőség koncepciója, illetve annak kapcsolata a spirituális minőség koncepciójával később világossá válik, amikor még pontosabb ismertetésre kerül, és technikai definíciójára is sor kerül. Addig is, hadd mondjam ezt: a spirituális növekedés, a személyes növekedés, tudatod minőségének fejlesztése, lényed evolválása, azt illető kapacitásaid növelése, hogy mennyire vagy képes szeretni, és tudatod entrópiájának csökkentése esszenciálisan mind szinonim és egyenlő fogalmak. Sok olvasónak jó elképzelése van (legalábbis ezt hiszik) arról, mit is jelentenek ezek a kifejezések, ám van néhány, akik egyáltalán nem biztosak erről, és néhány olyan is, akik most némileg aggodalmasak. Így kell ennek lennie – a megfelelően szkeptikus elméknek szükségük van a logikus tisztaságra. Olyan logikus, tudományos kapcsolatokat hozni létre, melyek magukban foglalják a fizikát, a spiritualitást, a tudatot, és a szeretetet, valóban nem oly esetlen, avagy lehetetlen vállalkozás, mint amilyennek tűnik – ami azt illeti, ez valami olyasmi, amit egy átfogó Nagy MT-nek szükségszerűen el kell tudnia érni. Tarts velem - ezek az ideák logikusabbak és racionálisabbak, mint amilyennek azokat gondolhatnád.

Ne érts félre. Nem degradálom azt a potenciális spirituális minőséget, mely a vallásban található az igazság individuális kutatói számára. Mikor a „vallás” szót használom itt, úgy kizárólag az intézményesített dogmáról, avagy szervezett vallásról beszélek, mely egyet jelent azzal, ahogy az emberek túlnyomó többsége kapcsolódik a valláshoz. Léteznek indivídumok és szervezetek, akik és melyek eme általánosítás keretein túl virágoznak, és nagy a valószínűsége annak, hogy magadat és ismeretségi körödet közéjük tartozónak számítod.

Nem magától értetődő tény vajon-e, hogy a többi ember fogalmát szokás szerint azok alkotják, akik nem értik a dolgokat, illetve, hogy „az emberek túlnyomó többsége” frázis általában nem vonatkozik rád? Nem találod logikainak érdekfeszítőnek azt, hogy az emberek túlnyomó többsége erős meggyőződéssel bír azt illetően, hogy lehetetlenség őket az emberek túlnyomó többségével összecsoportosítani? Mi, emberek általánosságban oly éberek vagyunk individualitásunkat illetően, amennyire vakok vagyunk kényelmünkkel szemben – ez a természetünk. Az előbbi merész kijelentés megkérdőjelezhető igazsága a többi ember számára elegendően széles logikai lyukat találhat ahhoz, hogy átpasszírozhassák magukat rajta annak érdekében, hogy visszajuthassanak személyes komfortzónájukba.

Léteznek azon kevesek, akik, miután vallásukból kivonták az organizációt, szocializációt, státuszt, tradíciót, szokást, dogmát, krédót, rítust, és hitet, még minding rendelkeznek valamivel, amely roppant jelentős. Ezeknek az embereknek, a vallás személyes spirituális tapasztalás, mely éppoly képessé teszi őket a hatékonyság jegyében fejleszteni tudati minőségüket, mint bármely más spirituális ösvény. Mindaz, hogy ők úgy döntenek, hogy eme spirituális tapasztalatot valamely tradicionális vallásos környezet testében integrálják, csupán azt az individuális ösvényt reprezentálja, melyet választottak – e cselekedet önmagában nem tartalmaz sem előnyöket, sem büntetéseket. Minden ösvénynek megvannak az előnyei, és kihívásai.

A népszerű vélekedéssel ellentétben, nem kárhoztatom a hitet és a dogmát haszontalanságoknak és ártalmaknak pusztán azért, mert illogikusak és szükségtelenek. Sok minden, mit nap-nap után teszünk – különösképpen szokásszerű aktivitásaink – illogikusak és szükségtelenek. A hatékonytalanság nem bűn; ha az lenne, mindannyiunk börtönben lenne. A kárhoztatás tipikusan az arroganciából buzog fel, és aligha valószínű, hogy egy hasznos processzus részét képezné, avagy jó technika lehetne a megértés gondozására, avagy a kommunikáció fejlesztésére. E trilógia témája a segítőkészség, a megértés fejlesztése, és az ego és arrogancia csökkentése.

Légy óvatos azt illetően, hogy ne ugorj konklúziókra. Örömmel veszem, ha megsétáltatod dogmádat a szomszédságomban mindaddig, míg feltakarítasz utána és irányításod alatt tartod. Ne hagyd, hogy bárkit megharapjon, zaklasson, avagy megfélemlítsen. Légy biztos afelől, hogy nem kotor lyukakat kertjeinkbe, nem öli meg virágainkat, sövényeinket, avagy gyerekeinket, és, hogy nem hagy nagydolgot az udvarainkon. Végül, ne engedd, hogy zsarnokoskodjon, avagy terrorizálja a sok sebezhető jószágot és élőlényt, akik békésen játszanak a közelben. Amennyiben felelősségtelen gazdája vagy egy barátságos dogmának, bármikor szívesen látott vendég vagy szomszédságomban.

Lehetséges, jóllehet kiváltképpen szokatlan, hogy egy indivídum elveszti az egót és tudati minőséget nyer, mégpedig a kedvenc dogma üldözése közben. A legtöbbünk számára, a dogma akadályokat gurít elénk személyes növekedésünk ösvényén, elvonja figyelmünket mindarról, ami igazán fontos, összezavarja azzal kapcsolatos érzékletünket, hogy mi a helyes, és mi a helytelen, tetszőlegesen korlátozza valóságunkat azáltal, hogy hitcsapdákba vet minket, valamint tendál afelé, hogy még egocentrikusabbá, még arrogánsabbá, és még önelégültebbé tegyen minket. Készek vagyunk magunkhoz ölelni a dogmát, mivel félelemmel teli tudatlanságunkat a könnyen megszerezhető ál-tudás kényelmességet nyújtó balzsamával csitítja, és, mivel, hátulütői mindig kívül esnek éberségünkön. Mindazonáltal, léteznek olyanok, akik rituális szokásaik és asszociálódásaik tükreiben olybá tűnnek, mintha a dogmát üldöznék, jóllehet belül kinőtték annak limitjeit. Ezeknek az indivídumoknak a számára a dogma (a hozzá esetlegesen kapcsolódó rítusokkal együtt) ismerős cselekvésmintává válik, melynek funkciója hasonlatos egy meditációs mantráéhoz.

 

►Tudomány és vallás felkínálása olyasvalaki számára, aki a belső szubsztanciák iránti szörnyű szükség állapotában leledzik (mint mindenki), olyan, mint egy éhhalál közelében lévő embernek gumicsirkét adni. Jól mutat, és azonnal jobban érzi magát tőle. Immár reménnyel és magabiztossággal telve, rág és rág és rág ám egyre soványabbá és soványabbá válik eközben. Amennyiben a gumicsirkével való foglalatossága, illetve a gumicsirke tápértékébe vetett hite megakadályozza abban, hogy valódi élelemre tegyen szert, úgy a szituáció rosszabbodik.
Az, a gumicsirkén belül akár valódi élelem is el lehet rejtve, a helyzetet csak még szánalmasabbá teszi (érzi a szagát, de nem tudja, hogyan férhetne hozzá). Minél éhesebbé válik ez a férfi, annál inkább fixált lesz a gumicsirkén, és egyre kevésbé lesz képes végül a rejtély nyitjának megértésére. Végül éhen hal, örök hálával viseltetve a Nagyszerű Jóakarat felé, mely gondoskodott számára a remény oly becses ajándékáról egy gumicsirke csodálatos formájában.◄

 

Úgy tűnik, olyanok vagyunk, mint Flatland polgárai (kétdimenziós képzeletbeli lények) akik nem képesek megérteni a kapcsolatot szolid geometria és hasuk között. Belülre kellett menniük (keresztül) magukon annak érdekében, hogy kezdetét vehesse az a számukra misztikus és metafizikai utazás, mely a harmadik dimenzió megértését jelentette. Nekünk egy ehhez hasonló utazáson kell részt vennünk, hogy megértsük a nagyobb valóságot. Át kellett emelkedniük hiteiken, melyek lokális valóságukban fogant, és limitált okozati rendszerük jellemezte objektív tapasztalataikból származtak. Nekünk is ugyanezt kell tennünk. Ők megtalálták a harmadik dimenzió realitását a szubjektív tapasztalat és gondos tudományos érvelés kombinációjaként – nem a dogma iránti dedikációval (régi vagy új, vallásos, kulturális, tudományos, avagy személyes). Nekünk is ugyanezt kell tennünk.

Némely dolgok nem foghatóak fel, ahogy le sem fordíthatóak ama perspektívából illetve annak nyelvére, mely perspektívával nekünk, olyan lényeknek, akik látszólag e Fizikai Anyagi Valóság csapdájában vagyunk, dolgoznunk kell. Amennyiben ez az utazás, melynek célja a valóság megértése, misztikusnak és metafizikainak tűnik számunkra, mindez érzékleti limitjeink és kicsi tér-idő perspektívánk származéka, nem pedig víziónk valóságának kárhoztatása. A szolid geometria és a harmadik dimenzió valóságosak, jóllehet a hit-limitált Flatland lakók felfogásán túl léteznek, mely lakók beleragadtak lokális objektív okozatiságukba.

Tudatlanságunk nem gyakorol limiteket a nagyobb realitásra – csupán az arról való megértésünkre.


Continue on to My Big TOE - Hungarian Translation - Book 1, Section 2, Chapter 22

Return to My Big TOE - Hungarian Translation - Book 1, Section 2, Chapter 20

Return to the Hungarian Translation Linkage Page