Hungarian Translation of MBT B1S2C23a

From My Big TOE Wiki
Jump to: navigation, search

      Thomas Campbell: Nagy Mindenség Teóriám

      Magyar fordítás: Gyalog Zoltán
Első Könyv: ÉBREDÉS


2-es Szekció Miszticizmus Demisztifikálva: A Valóság Alapjai


Téveszme vagy Tudás: Ez a Fickó Őrült, vagy Mi?


23a Kit Hívsz Majd?

Evolúciós kérdésekben csakugyan nem létezik ingyen ebéd. Mindazonáltal, mások ideáinak kontemplálása és azok kiértékelése felbecsülhetetlenül hasznos segédlet lehet haladásod, illetve a tudatod minőségének növelésére irányuló erőfeszítéseid szempontjából. Nem kell mindenre neked rájönnöd. Mások tanácsa olyan lehet, mint egy térképpel rendelkezni, mely felfedezéseidet vezetheti. Egy helytelen térképet használva roppant könnyen el lehet tévedni. Ahogy haladsz, utad közben muszáj értékelned a térkép helyességét – hiszen, indulás előtt még csak sejtheted és feltételezheted a lehetséges útvonalat, téve ezt a térképről – bármely térképről - szerzett sekélyes benyomás alapján. Egy hasznos térképnek szükségszerűen általánosnak kell lennie valamennyire, míg mindenegyes utazásnak individuálisnak és személyesnek kell lennie.

Mielőtt rátérnénk a következő fejezet teljesen új koncepcióira, először foglaljuk össze, mit tanultunk a hit eredetéről és konzekvenciáiról és a személyes növekedés követelményeiről, így azok, akik felkészültek, belefoghatnak a személyes tapasztalatbázis fejlesztésébe mely szükséges lesz személyes Nagy MT-d megkonstruálásához, vagy legalábbis, ennek a Nagy MT-nek a kiértékeléséhez.

Az előző fejezetben megállapítottuk, hogy saját magadnak kell felfedezéseket végezned, és saját bölcsességedet kell növelned. Nem haladhatsz úgy, hogy hagyod, hogy mások végezzék el a munkát. Elhinni azt, amit valaki más (beleértve engem is) mond neked (hívővé válni) lusta, kockázatos, és azzal jár, hogy valaki más hitét, avagy tudását fogadod el saját tudásod helyére. Mások viselkedésének vagy hitének másolása, avagy tudásuk memorizálása nem produkálhat szignifikáns spirituális, avagy személyes növekedést számodra. Jóllehet némely, egy felfedezőtárstól származó útmutatás segíthet megérteni az előtted álló kihívásokat és választásokat, a Nagy Igazság felfedezése és tudatod minőségének növelése alapvetően egy független, individuális erőfeszítés. Még a legnagyobb guruk sem fognak egy hangyányi valós haladást sem produkálni pusztán azáltal, hogy egész álló nap és egész éjjel beszélnek róla. Tartós haladásod a személyes erőfeszítéseid eredménye kell, hogy legyen.

A személyes növekedés akkor a leghatékonyabb, amennyiben a jó tudomány eredményeként jelentkezik. Ez szubjektív tudomány, avagy személyes tudomány, mely nem keverendő össze a szervezett, avagy személyes vallással, sem pedig az objektív tudománnyal. A szubjektív tudomány az objektív tudomány szülőanyja. A valódi személyes tudomány megköveteli a valós, ellenőrizhető, mérhető, objektív eredményeket. Az „eredmény” szó itt a legegyszerűbb szinten annyit jelent, mint szignifikáns, folytatólagos, ellenőrizhető haladást tapasztalni tudatos lényed fejlesztésének, elméd evolúciójának, szellemed felnövekvésének és beérésének kapcsán. Miért? Mert ez a természete a valóságnak, melyben élünk. Látni fogod, hogy valóságunk fizikai és spirituális természete egyaránt egyenesen következnek a tudati evolúció természetes folyamatából. A következő két szekció végére, a tudomány logikusan levezeti majd mind a spiritualitás eredetét, természetét, célját, és mechanikáit (a tudat minőségének növelése evolúció által) mind pedig a fizikai valóságéit.

Végül felfedezed majd, hogy valóságunk fundamentálisan nem-fizikai (egy FAV perspektívából nézve) és a profitábilitás mozgósítja és vezérli, az alacsonyabb entrópia állapotok felé való törekvés jegyében. Amennyiben erőfeszítéseid nem produkálnak mérhető, szignifikáns növekedést, úgy személyes tudományod pusztán illuzórikus. A tudás, mely a személyes tudományon keresztül kerül megszerzésre, folytatólagosan és dramatikusan módosítja magát, amint nő és változik. Ezzel ellentétben, a kulturális, személyes, vallásos, avagy tudományos hitrendszerek csupán egy, az adott feltett igazságba, vonatkozó dogmába, doktrínába, avagy krédóba vetett őszinte hitet követelnek.

Egy hitrendszer megköveteli, hogy hiteit helyesnek higgye. Mivel e helyesség egyszerűen csak önkényesen feltételezett, így valódi eredmények nem szükségesek (a helyesség nem demonstrálható objektíven – ez a hit természete). Érett és stabil hitrendszerek, ideértve azokat is, melyeket kulturális, tudományos és vallásos hitek alkottak, miután kiépültek, nem tendálnak változás felé. Logikus, hogy csökkenő hajlandóság mutatkozik annak a jelentős módosítására, ami definíciószerűen komplettnek és tökéletesnek tételeztetik fel. Ezzel ellentétben, az érett személyes tudományos tapasztalatból szerzett tudás mindig folytonos áramlásban van. A nyitott szemléletű szkepticizmus és a folytonos, új adatot kutató tudományos felfedezés biztosítja ezt. Az igazságot illető kutatás, természeténél fogva, a konstans felfedezés, finomítás, összegzés, és újraösszegzés állapotában van, mivel új adatok érkeznek be mindaddig, míg az indivídum éber, és érdekelt a növekedésben.

A becsületes igazságkutatók sohasem válnak mindent tudókká – mindig van hely önmagad fejlesztésére, amint tudásodéra is. Mikor mindent tudsz, mikor úgy véled, hogy minden válasszal rendelkezel, akkor, valójában, mindent elvesztettél – semmi sem marad, csak egy üres héj.

Nem kell ahhoz egy bizonyos hit, hitetlenség, avagy bizakodás, mely nélkülözhetetlen lenne ahhoz, hogy elindulj ezen az utazáson. Csupán valamifajta nagyobb valóság lehetőségét, e lehetőség megengedését kell megragadnod. Ezt követően, a vágy az igazság felderítésére elegendő motivációt jelenthet. Ezen felül, amennyiben eme lehetséges-hogy-létezik nagyobb valóság potenciálisan nagyon fontos és szignifikáns életed és lényed szempontjából, úgy semmi sem kéne, hogy visszatartson abban, hogy leadd a szükséges energiát e témakör igazságának saját magad általi felfedezésére.

Képes vagy másoktól tanulni, és érdemes is megtenned ezt, mégpedig a lehető legnagyobb fokon, ám növekedned saját magadnak kell. Másoktól tanulni, akik előtted jártak, felgyorsíthatja a haladásodat; azonban, kiválasztani azokat, akiktől úgy gondolod, hogy a legjobban tanulhatsz, egy ismétlődő folyamat, melyet folytonosan újra kell értékelned tapasztalatod és eredményeid fényében. Azoknak köre, akik a legsegítőkészebbek tudnak lenni életed bármely pontján, változni fog, amint te magad és szituációd is változnak.

Ne ragadj minták, szokások, rítusok közé. Ne keress csoportokat, avagy szervezeteket, melyek megmondják, mit tegyél. Ne ess hitcsapdákba. Bízz magadban. Nem csak arról van szó, hogy képes vagy megcsinálni egyedül, de végül egyedül is kell megcsinálnod, gyorsan vagy lassan, könnyedén, avagy komoly küszködések árán. Mindannyian állandóan evolváljuk a tudatunkat. Az evolúció forszírozza a választást és a változást. Változatlannak maradni azáltal, hogy a nem cselekvés opcióját választja valaki, nem lehetséges. A változás elkerülhetetlen. A változás jelentkezhet pozitív növekedésként, avagy negatív degenerálódásként; az individuális választások, melyeket teszel, végső soron meghatározzák növekedésed irányultságát (pozitív vagy negatív).

Egy jó tanár gondoskodik a bátorításról, a tanulási processzust intenzívebbé és koncentráltabbá teszi, és alkalmat ad a tanulónak ahhoz, hogy még gyorsabban tanuljon. Sajnálatos módon, minél nagyobb szükséged van egy jó tanárra, annál kevésbé valószínű, hogy képes leszel a jó tanárt megkülönböztetni a rossztól.

Egy jó tanár fókuszálja erőfeszítéseidet, így meggyorsítva haladásodat; egy rossz tanár összekuszálja erőfeszítéseid irányát és nehezíti haladásodat. Mindig maradj szkeptikus, nyitott szemléletű és hitmentes, és mindenekelőtt, ízleld meg a pudingot – folytonosan követeld meg a valódi, mérhető eredményeket, illetve azok kiértékelését. Amennyiben hat hónap telik el nyilvánvaló mérhető eredmények nélkül, az arra utal, hogy legfőbb ideje komollyá válnod, avagy, változtatni eljárásaidon, közelítéseden.

Eredmények, eredmények, eredmények, eredmények. Valódi, tiszta, világos, mérhető eredmények – ez az a mód, melynek jegyében értékelned kell processzusod hatékonyságát. Az intellektuális tudás és intellektuális eredmények nem azok az eredmények, melyekre hivatkozom. Ezek nem helyettesítői egy növekvő, változó lény valódi eredményeinek. Tudni róla érdekes és hasznos lehet, ám ez nem keverendő össze azzal, mi annyit jelent: annak lenni.

Egy változás, mely lényed minőségében, tudatod minőségének növekedésében, szellemed evolúcióján keresztül jelentkezik: ezek azok az eredmények, melyekről beszélek – a létezésélmény eredményei, nem pedig az intellektuséi. Arról szól ez, hogy ki vagy te, nem pedig arról, hogy mi az, amit tudsz. Arról szól, miért teszed, amit teszel, nem pedig arról, mit mondasz, avagy mit teszel. Amikor szándékodban áll más módon cselekedni és más módon létezni, akkor mérhető eredményeket fogsz produkálni. A tesztek, melyeknek meg kell felelned, nem kőbe vésettek. A nagy tárgyi tudás nem lehet segítségedre egy olyan tesztben, mely lényed minőségét vizsgálja. Az vagy, aki, és ami vagy – és ez megmutatkozik – nem számít, mennyire vagy hatékony viselkedésed intellektusoddal való kontrollálásában.

Az igazság abszolút, de hogy hogyan fedezed fel, és juttatod azt kifejezésre lényedben, annak személyesnek kell lennie. Fejleszd, rajzold gondos térképedet azáltal, hogy nyitott szemléletű szkepticizmust alkalmazol mások tapasztalataira és sejtelmeire (teóriájára) nézve. Majd módosítsd ezt a térképet annak megfelelően, ahogy te gyűjtöd be a te adatodat. Ez ésszerű, és felajánlja számodra a lehetőséget, hogy mások összegyűlt tudását és bölcsességét aközben emeld fel, miközben saját unikális növekedési ösvényedet definiálod. Ezzel összehasonlítva, egy hithalmaz adoptálása non-produktív és kockázatos eljárás lényed evolúciójára és tudatod minőségére nézve. Hogyan lehetsz képes tudatod minőségének növelésére? Hogyan üldözöd szándékosan szellemed evolúcióját? Amennyiben a dogma, a rítus, az intellektuális és emocionális csoportosodás egyaránt ki vannak zárva, úgy hogyan jutsz el innen odáig saját magad által?

Azokat a tudósokat, akik azon tűnődnek, hogy a tudatnak és a spiritualitásról való fecsegésnek vajon mi köze van a fizikához, hadd biztosítsam, hogy nem vesztettem el a fókuszomat, és ez a diszkusszió egyenes úton van egy tudományosan legitim, még általánosabb fizika teóriája felé. Mindazonáltal, jelen pillanatban, és még némely időn keresztül, e Nagy MT megkonstruálásához szükséges alapkoncepciók kifejlesztésével fogunk foglalkozni. Mivel ez egy Nagy MT és nem kis MT, egy nagyobb perspektíva szükséges, melyet számos olyan, teljesen új paradigma támogat, melyek kifejlesztése szükséges. Időről időre úgy tűnhet, hogy e processzus irreleváns, nevetséges, avagy ideologikus területeket is érint, ám, amennyiben képes vagy a 6-os Szekció végéig megtartani nyitott szemléletű szkepticizmusodat, úgy végül megérted majd eme szokatlan kapcsolatokat, és tudományra gyakorolt jelentőségüket.

Mivel mindez tudomány, nem pedig teológia, ezért hadd térjek ki e témakörre az alanti mellék során, mely azt a processzust tárgyalja, hogy hogyan tudsz az innentől (bárhol légy is) az odáig (a tudat egy fejlesztett minőségéhez) jutni. Az utazás a magasabb minőségű tudathoz egyszerűbb és világosabb, mint azt gondolhatnád. Nem ígérhetem azt, hogy könnyű és gyors lesz, ám ígérhetek könnyen végezhető technikákat és gyakorlatokat, melyek egyszerűek és hatékonyak. Némelyek számára olyan lesz, mint úszni tanulni, míg másoknak a haladás lassabban érkezhet; mindenesetre, minden eltökélt és bátor felfedező nagyszerű sikerrel járhat, amennyiben a sikerre való vágyuk elégséges.

 

►Mivel tudatod minőségének fejlesztése (a spirituális növekedés) nem intellektuális teljesítmény, és nem is lehet az, ezért hogy intellektuálisan miképpen közelítesz az ilyen fejlődésfolyamatok inicializálásához, kevés különbséget jelent. Hogy miképpen kezdesz neki, avagy mit cselekszel tudatminőséged fejlesztésének érdekében, az jelentéktelen a kezdés aktusához képest. Mindazonáltal, egy a lényed minőségében jelentkező fejlődés nem automatikusan jár bármely külső aktivitással, avagy praktikummal. Minden, amire szükséged van, az akarat, és a visszatarthatatlan vezérlet (energia) lényed növelésére, és az ösvény, a processzus, mely erre vezet, meg fog jelenni előtted. Növekedési lehetőségek vesznek körül téged; optimális ösvényed ott kezdődik, ahol éppen vagy, bárhol légy is. Lényed, szándékod, motivációd, és hozzáállásod megváltoztatásáról beszélek; másokkal való interakcióid módosításáról –a változások a viselkedésben és cselekvésben (mindaz, amit teszel) másodlagosak (eredmények, nem pedig okok) és maguktól jelentkeznek majd. Az elsődleges változások, amennyiben szignifikánsak, úgy tiszták, nyilvánvalóak, és mérhetőek számodra és mások számára.
A tudat evolúciójának megragadása egy rendkívül bonyolult koncepció a Nyugati elme számára, mivel kizárólagos módon vagyunk fókuszáltak azon a materiálisan produktív tényen, hogy a helyes eredményeket a helyes cselekvés produkálja. A Nyugatiak tudni akarják, milyen cselekvéseket hajtsanak végre, hogy az általuk kívánt eredményekhez jussanak. Mivel szinte kizárólag olyan, külsőleg jelentkező cselekvéseket hajtanak végre, melyeket külső eredmények létrehozására terveztettek, ezért elmulasztják méltányolni azt, hogy a belső eredmények egy másfajta logikát követnek. Amit jelenleg csinálsz, ahogy életedet éled napról napra, valószínűleg pont jó, ahogy van – amin változtatnod, avagy fejlesztened szükséges, az nem más, minthogy miért csinálod. Mikor a „miért” – a motiváció és a szándék cselekedeted mögött – helyes, a „mit” már gondoskodni fog saját magáról. A „miért” fejlesztése bárhol és bármikor elkezdődhet, mivel ez a belső változók módosítását követeli meg, nem pedig a külső változók módosítását; semminek sem kell változnia, csak neked.
Reménykedhetsz és imádkozhatsz valaki máshoz, hogy gondoskodjon számodra megvilágosodásról (garantálom, hogy ez nem fog megtörténni), avagy megteheted az első lépéseket annak érdekében, hogy kifejleszd és kinöveszd saját megvilágosodásodat. Ne számíts rá, hogy huszárvágásokra lelsz majd a vallásos, tudományos, avagy személyes dogma légypapírbirodalmain, avagy egy New Age karnevál tetőpontján. Elmédet szabadnak kell megőrizned, szabadnak a változás és a növekedés előtt. A helyes kérdés: Hogyan változott lényed fundamentális minősége. Az erre a kérdésre adott válasz definiálja haladásod mértékegységét. A magunkról megénekelt siker nem jelent semmit; a haladást tiszta, és nyilvánvaló eredményeken keresztül szükséges demonstrálni.
A válasz arra nézve, hogy miként változott lényed fundamentális minősége, vagy totálisan nyilvánvaló mindenki számára (beleértve magadat is), avagy nem sok haladás halmozódott fel. A hiteles eredmények nem pehelysúlyúak. Te, és a legtöbb ember, feltételezve, hogy elég időt töltesz egy indivídummal, rendelkezel azzal a kapacitással, hogy különbséget tégy egy bölcs és szeretetteljes lény, és egy olyan között, mely csupán bölcsnek és szeretetteljesnek próbál látszani. Ez nem rakétatudomány; nem nehéz megállapítani azt, hogy valódi haladást mutatsz-e fel. Egy jelentős változás a szeretetadást illető kapacitásodban annyira finom csupán, mint egy csúnyán törött láb meggyógyítása – senki sem, beleértve téged is, mulaszthatja el felismerni a változást.
Olyan vagy, mint egy szarvas, egy száguldó autó fényszórói között? Fagyott, képtelen rá, hogy megtedd az első lépést? Azon kulturális hitünk miatt, hogy valamit tennünk kell a FAV-ban, hogy változást foganatosíthassunk (még ha ez a változás a tudatunkban is van), a legtöbb ember szabályosan mozdulatlanná dermed és képtelen az első lépés megtételére. „Mit kéne tennem? Hol kezdjek neki?” – kérdezik, előírást kutatva, avagy egy világos és direkt „Hogyan Kell” utasításkészlet hozzáférhetőségében reménykednek. Tudatod minőségének fejlesztése, a spirituális növekedés energizálása, és a Nagy Kép perspektíva elnyerése nem teljesíthetők azáltal, hogy megváltoztatod azt, hogy mit teszel, hanem csakis azáltal, hogy megváltoztatod azt, ami vagy. Olvasd újra az utóbbi mondatot legalább kétszer és gondolkodj el szükségeden, mely egy fizikai folyamatot akar tudatot fejlesztésének foganatosítására. Kultúrád produktuma vagy – ezen nem segíthetsz.
A spirituális növekedés, tudatod minőségének fejlesztése nem másról szól, mint hozzáállásod megváltoztatásáról, éberséged kiterjesztéséről, félelmeid kinövéséről, egód redukálásáról, és a szeretetadásra való kapacitásod fejlesztéséről. Hogy sikerrel járj, meg kell változtatnod szándékodat, és módosítanod kell motivációdat. A probléma (és a megoldás) a létezésélményben, nem pedig a cselekvésben keresendő. Mindenben cselekedhetsz az akkor és éppen valahol előírt szerint, rendszeresen meditálhatsz, lelkiismeretes lehetsz, próbálkozhatsz nagyon keményen, sorra veheted és elvégezheted az előírt mozdulatokat, és meglehet, hogy így is kicsiny haladást mutatsz majd fel. Végighaladni a mozdulatokon nem vezet semmire, amennyiben az elme nem nyitott a fundamentális belső változásra, illetve, ha nincsen annak nyomában.
A fundamentális belső változás kilátása nagyon félelmetes lehet. Mikor változás kezdődik, sok ember elszalad, mivel rettegnek az ismeretlentől. Félnek tőle, hogy hová vezethetnek a változások (mely útvonal gyakran jelenti az egyenes utazást félelmeik arcába) és hogy nem lesznek képesek a processzus intellektuális kontrollálására. Úgy találják, hogy lényük alapjainak a lehető legmélyebb szinten történő megrázása túlságosan nyugtalanító aktivitás. Mi lesz, ha az egész én-struktúra romokba dől? Az ego félni kezd saját feloldódásától és halálától.
A félelem és hit sok jóravaló embert vesz rá a fundamentális belső változás elutasítására, különösképpen, ha hiteik inkompatibilisek a megkövetelt változásokkal. Ahelyett, hogy magukhoz ölelnék a változást és szembenéznének a félelmekkel, sok csaknem-spirituális kutató fókuszál valamely mentális, avagy spirituális diszciplínával összefüggésbe hozható külső rítusokra: Templomba mennek, vagy meditálni tanulnak. Sok meditátor és néhány templomba járó is reménykedik benne, hogy mérhető külső eredményeket produkálnak majd, és, hogy fincsi belső metafizikai tapasztalataik lesznek.
A Nyugaton, a meditáció akulturális és individuális, semmint szociális aktivitás. A legtöbb templomlátogató a szociális kényelemérzet, a megszokás, kötelesség, avagy kulturális elvárás jegyében végzi e cselekvést – míg a legtöbb meditátor úgy dönt végül, hogy a meditáció nem tesz semmit sem értük, vagy legalábbis nem eleget ahhoz, hogy megérje az erőfeszítés és idő, melyek egy hosszabb távú elkötelezettség követelményeiként jelentkeznek. Némelyek mindkét csoportból azt tettetik, hogy erőfeszítéseik nyomán felsőbbrendűek lettek. Az ennél őszintébb és objektívebb kudarcos meditátorok vagy frusztrációval telve adják fel, avagy egyszerűen a további érdeklődés hiányában, és csakhamar elfelejtkeznek róla. „Próbáltam spirituális gyakorlatokat, és nekem nem működtek.”
Valamely meditációs forma gyakorlása annak érdekében, hogy külső változást foganatosíts, hogy paranormális képességekre tégy szert, a semmittevés nyomán érzett bűn csitítása, avagy a meditáció azért való gyakorlása, mert egyszerűen úgy véled, gyakorolnod érdemes, analóg egy olyan asztalossal, aki úgy próbál kabineteket építeni, hogy a csavarhúzós és a kalapácsot is a rossz végénél fogja. Minden szükséges elem jelen van, de a kivitelezés hibás. Foganatosítsd a szükséges belső változásokat és a mérhető külső eredmények maguktól jelentkeznek majd. A csavarhúzót és a kalapácsot is a nyelüknél kell megfognod, ellenkező esetben arra a hibás konklúzióra fogsz jutni, hogy azok használhatatlan eszközök, melyeket csak valaki más tud hatékonyan alkalmazni. Avagy, ennél is arrogánsabb módon, azt hiheted, hogy senki sem képes ilyen ostoba eszközöket használni, hogy a kabinetek logikai lehetetlenségek, és hogy minden asztalos téveszmés csaló, avagy bolond.
Rá kell ébredned, hogy a létezésélményt nem módosíthatod pusztán fizikai cselekvéssel, melyet a lokális fizikai valóságban végzel. A Nyugatiaknak különös nehézséget jelent e tény megértése, és gyakorta érzik magukat tehetetlennek olyan metódus híján, mely segítségével a külvilágban tetten érhető eredményeket sürgethetnék. Az alkalom, hogy a személyes sikerhez és szabadsághoz egy még teljesebb tudás alkalmazása révén juthassunk hozzá, a kis képhez való kulturálisan kondicionált hibás ragaszkodásban veszett el. A hitcsapdák nagyobb problémát jelentenek, mint az legtöbbünk gondolja.
Tudom, hogy végső soron még mindig azt akarod tudni, hogy mit tehetnél, hogyan módosíthatod a legjobban a lényedet, és melyek a leghatékonyabb technikák. Hadd találgassak, úgy érzed, hasznodra válna némi rávezetés – egy kis segítség, egy kis útbaigazítás, mely segít elindulnod. Jól van, jól van, feladom! Az elinduláshoz való segítség gyanánt itt van néhány dolog, melyeket tehetsz, és melyek talán olyan alkalmakhoz vezetnek, melyek lényed növekedésével járhatnak: mindazonáltal, teljes egészében rajtad múlik, hogy felismerd, megragadd, és fejleszd azokat a növekedési alkalmakat, melyek utadba kerülnek. Már most számos ilyen növekedési alkalommal rendelkezel, de tegyünk úgy, mintha annak nyomán, amit el fogok mondani neked, még nyilvánvalóbb és könnyebb lehetőségek jelennének meg előtted. Ez egy hasznos, pozitív hozzáállással indít el minket.
Ennél is valószínűbb, hogy az történik, hogy a soron következő gyakorlatok lelkiismeretes végzése által, perspektívád változni fog, képessé téve téged azoknak a növekedési alkalmaknak az észrevételére, melyek jelen pillanatban oly láthatatlanok számodra, mint a víz egy hal számára, mely két mérföldes mélységben él egy négy mérföld mély óceán közepén. Fény híján, és csak egy kis halovány éberséggel, a hal semmit sem tud a vízről. A víz csak van, mindig is volt, és adottnak tekintett. A hal nem tűnődik a víz természetén, hanem úszik benne. Mi egy tudatóceánban úszunk. Nem vagyunk éberek az óceánról, csak az azzal való, lokális interakcióinkról.
Az első és szükséges összetevő egy őszinte vágy tudatod minőségének növelésére – lényed evolválására – hogy permanensen megváltoztasd magad egy mély, személyes szinten. A második szükséges összetevő rendelkezni a bátorsággal a változáshoz – a bátorsághoz a félelmeiddel való szembenézéshez – szembenézni a halállal és a személyes pusztulással, mivel ez az a történet, melyet az egód mesél majd (és próbál elhitetni veled) mikor vinnyogva hozzád szalad farkát lábai közé húzva, remélvén, hogy képes lesz lebeszélni téged tudatod minőségének növeléséről.
Miért tenne édes kis egód ilyen csúnya dolgot? Mert az ego legfőbb munkaköre, hogy jó érzésekkel töltsön téged el oly módon, hogy azoknak a különféle hitrendszereknek a menedzselését végzi, melyek arra terveztettek, hogy félelmeidet kívül tartsák intellektuális éberséged elérésén. Tudatod minőségének növelése megköveteli a félelmeiddel való szembenézést, a rajtuk való felülkerekedést, és egód feloldódását. Számítanod érdemes rá, hogy egód roppant harcot vív majd.◄

 

►►Az ego nem szükségszerűen jelent arrogáns önfixáltságot. Az ego végtelen számú kifejeződésben jelentkezik – az arrogancia csak az egyik. Félénknek, bizonytalannak, avagy aggodalmaskodónak lenni szintén az ego manifesztációi. A biztonságérzet hiánya, és a szorongás a biztonságérzet hiánya miatt gyakori jelenség. Hogy az egyes személyiségek miképpen fejezik ki a biztonságérzet hiányát, és az ahhoz kötődő szorongást, mindez individuális minőséget és stílust reflektál. A stratégiák, melyek a félelem kezelésére használatosak, bár a csúcson közösek, minden indivídumra nézve egyedülálló módon kerülnek alkalmazásra. A nagy ego nagy félelmet reflektál; nem szükségszerűen reflektál nagy arroganciát vagy nagy büszkeséget, jóllehet reflektálhatja mindkettőt. Önfixált, önfókuszált, és öntelt fogalmai három az ego lehetséges aspektusai közül – ezek közül mindhárom irányítható befelé (félénkséget produkálva) avagy kifelé (arroganciát produkálva) hogy olyan személyiségjegyeket kreáljanak, melyek az említettek ellenkezőjének tűnnek.
A bátorság és elhatározottság elegendő mértékben nő majd ahhoz, hogy felülkerekedjék a félelmen, amennyiben a sikerre való szándék elegendően erős, kitartó, és tiszta.
Még gondosabban fogom definiálni az egót, és funkcióit is megmagyarázom (hogyan működik és éri el céljait) a Második Könyv Nyolcadik Fejezetében található mellékben. Menj oda most, amennyiben komolyan összezavarodtál.◄◄

 

►A tudat felfedezéséhez vezető legnyilvánvalóbb ösvény saját tudatod felfedezésén keresztül vezet – egy tudományos nyomozás szubjektív tapasztalatodba. A tudat külsőleg való tanulmányozása (objektíven) olyan, mint biológiát tanulni oly módon, hogy állatkerti állatokról nézel képeket. A tudat fundamentálisan individuális és személyes. A tudatról szerzett objektív érzékletünk személyes tudatunk tükröződéséből származik, mely annak a tükörnek egyedülálló felületgörbéjén tükröződik, melyet úgy hívunk, „másik.”
Objektív tapasztalatunk egy másik tudatról annak az eredménye, mikor személyes tudatunk (mely lehetséges választások egy halmazát, avagy létezésállapotokat reprezentál) egy másik tudattal áll interakcióban, mindez pedig új konfigurációkat, interakciókat, és lehetőségeket jelent számunkra saját lényünkre nézve. A tudatról való éberségünket a „másikba” projektáljuk, a „másik” természetét saját magunk képe szerint definiáljuk, és ily módon, csupán önmagunk egy reflexióját látjuk a „másikkal” való interakció tükrében.
Az interakció szimmetriájának megőrzése érdekében, egyedülálló módon kialakított tükrökként is szolgálunk, melyben mások kihívásszerű, új látásmódok jegyében vehetik magukat szemügyre. Eme interaktív tükrökkel teli elvarázsolt kastélyban, tudatod egy szinguláris színész. A változást elősegítő alkalmak jelentkeznek, választások történnek, a valóság aktualizálódik, és a személyes növekedés szempontjából értendő haladás, avagy regresszió teljesül be. Tudatos éberséged definiálja személyes realitásodat. Annyi különböző árnyalata és szintje van a személyes realitásnak, amennyi a személyes éberségnek. A „másik” lehetőségről gondoskodik számodra ahhoz, hogy fejleszthesd tudatod minőségét, téve ezt azáltal, hogy pontos módon tükrözi vissza rólad az igazságot.
Amennyiben céljaid a tudati minőség, személyes hatékonyságod, növekedésed, és teljesítményed fejlesztése, úgy a tudat belülről történő közelítése, a belső tér tudományos felfedezése az egyetlen logikus eljárás, mely eredményeket szállít. Egy külső közelítés arra fog korlátozni téged, hogy összegyűjtsd az adatokat arról az árnyékról, melyet a tudat vetít a FAV falára.
Személyes tudatunkat egy többjátékos valóságjáték cselekvésmezejére vetítjük, mely játék célja az individuális növekedés és tanulás. A tudat tapasztalata, akár a tudat választások általi evolúciója, teljes mértékben személyes. Mindazonáltal, egy nagyobb (forrás) tudat és annak tulajdonságait illető megértés férhető hozzá a tudományos szondázás, és a személyes tudat szubjektív tapasztalatának során jelentkező műveleti karakterjegyek értékének objektív összegzésén keresztül.
A meditáció az egyik metódus a szubjektív belső tér összegzésének elérésére. Meditálni tanulni olyan, mint egy hangszeren tanulni meg játszani: komoly, kitartó erőfeszítés követeltetik meg, mielőtt arra célszerű számítanod, hogy zenét hallasz immár, nem pedig sértő zajokat. Hosszú időn át tartó elkötelezettség követeltetik, hogy a hangszer kezelésének alapjait elsajátítsd, és jól játssz rajta. Sajnálatos módon, a legtöbb ember, aki valaha kezébe vesz egy hangszert, hogy kipróbálja azt, feladja, mielőtt megtanulnának jól játszani rajta. Így van ez a meditációval is.
Amint az előbb említettem, végigmenni a mozdulatokon, avagy, eme analógia szerint, tettetni, hogy egy hangszeren való játék valósul meg, nem produkál jelentős eredményeket, függetlenül attól, hogy milyen impresszív a vizuális (külső) megjelenítése ennek a mímelt aktivitásnak.
Számos hatékony ösvény vezet a személyes növekedéshez – a meditáció csak az egyik. A praktikumok széles körén belül, melyet lazán meditációként definiáltunk, sok különböző típus, eljárás, és metódus létezik. Mivel a legkönnyebb, a leghatékonyabb, és univerzálisan alkalmazható meditációs forma egyet jelent az egyszerű mentális éberség meditációval, ezért a legtöbb olyan tanár és olyan diák számára, akik nem rendelkeznek propagálásra szánt dogmával, ez a választott ösvény. E meditációs alhalmazon belül, számos különböző technika létezik. A technika, melyre választásod esik, nem annyira fontos, mint a kitartó erőfeszítés, melyet annak gyakorlása közben alkalmazol – válassz hát egy olyan technikát, mely megfelel neked. A meditáció e zsánerén belül, valójában nem is kell megtanulnod, hogy hogyan kell meditálni; csupán azt kell megtanulnod, hogy hogyan szűntesd meg a gátat, mely akadályt jelent a meditációs állapot természetes megjelenésében.
Jóllehet üldözzük annak kétséges tárgyát, hogy mit tehetnél annak érdekében, hogy visszacsináld, amit akaratlanul tettél, kisegítelek, mivel tudom, hogy kulturális hiteid arra forszíroznak téged, hogy egy fizikai processzussal kezdj. Hasznos lesz cselekvésed és nem-cselekvésed kapcsán egyaránt, ha megérted a meditációt – célját, és azt, hogy hogyan működik. Ezzel a megértéssel, testre szabhatod a saját, személyes spirituális növekedést eredményező cselekvés programodat – egy fizikai és mentális processzus, mely a létezés egy magasabb minőségére vezethet téged. A cselekvés önmagában nem vihet oda, ám képes rámpaként szolgálni ehhez.
A meditációs állapot, melynek elérése bátorítalak, egy olyan, belső figyelem jellemezte állapotot jelent, mely során éberré válsz személyes tudatodról. Ez, idővel, elvezet az arról való éberséghez, hogy te egy tudat egység vagy számos más ilyen egység között. Végül, visszanyered fundamentális identitásodat, mint spirituális (nem-fizikai) entitás – amint megérted kapcsolatodat, és egységedet minden tudattal. A személyes növekedés a meditáció természetes eredménye.
Éberré válni tudatodról analóg azzal a hallal, mely éberré válik a vízről. A hal csak a vízzel való interakcióiról éber. A vizet a cselekvésen keresztül tapasztalja meg, a vízzel való objektív okozati interakcióin keresztül. Ám a víz saját jogán is létezéssel és jelentőséggel bír, túl a közte és halak közötti interakciókon. Hogy valaki éberré váljon a vízről, ahhoz különbséget kell tennie a víz és a víz tulajdonságainak bizonyos alhalmaza között. A hal csak ez utóbbiakról éber.
A hal a vizet csupán korlátos interakciókon (tapasztalatokon) át tapasztalja meg. Variációkat tapasztal áramlatokban, hőmérsékletben, sótartalomban, viszkozitásban, és dinamikus korlátokban, de vajon megtapasztalja-e a vizet egy fundamentális, szélesebb értelemben? Igaza van a halnak? Nem több a víz, mint a tulajdonságai között érzékelt variációk?A víz, mely nem rendelkezik tulajdonságai között jelentkező variációkkal, megszűnik vajon vízként létezni, avagy egyszerűen a hal számára láthatatlan háttérré válik, mivel a hal többé nem képes érzékelni azt? Hogy méltányold saját magad és a hal korlátait, képzeld el a tökéletes érzékelvonás tartályt, melyben a lokális környezeted eltűnik, annak eredményeképpen, hogy érzékszerveidet semmiféle inger nem éri. Zéró input. Rendben, ez nem egy perfekt analógia, de érted a közlendőt. Amikor totálisan el vagy merülve valamiben, mint például a kulturális hitrendszerekben, úgy az a valami gyakorta válik láthatatlanná, mivel nem vagy képes megkülönböztetni azt lokális realitásod hátterétől – nem létezik kontraszt, mely ráirányítaná érzékeid figyelmét. A tudat ilyen.
Akár a hal, tudatunkat annak tükrében definiáljuk, amit teszünk – a fizikai cselekvéseken át, melyek elvégzésére a tudat lehetőséget ad. A tudat főbb tulajdonságát éberségként lehet summázni, ám mi, és hal testvéreink csupán arról vagyunk éberek, hogy mit tudunk kezdeni vele fizikálisan, hogy miképpen állunk interakcióban tulajdonságainak egy alhalmazával. Ezen felül, eme tulajdonság-alhalmaznak csak azon elemeivel tudunk interakcióba lépni, melyek elég erőteljes mértékben térnek el kontraszt szintjén az eredendő őstudat számunkra láthatatlan háttérétől. Kontrasztokból, viszonyulásokból, és variációkból álló előteret kreálunk az abszolút tudat szövetében, mely előteret saját magunk reprezentálásaként definiáljuk. „Látod azt a helyes kis fodrozódást a tudat szövetében? Az én vagyok!” De több vagy fodrozódásnál: tudat is vagy, az egész egy darabja. A meditáció lehetőséget ad számunkra a tudat láthatatlan hátterének megtapasztalására. Engedi, hogy észrevegyük magát a vizet, nem csupán a variációkat és kontrasztokat lokális tulajdonságai között, melyek egy invariáns konstanshoz viszonyulnak.
A meditáció lényege, hogy képessé tegyen téged a tudatodról való éberségre, és ily módon, bemutasson téged nagyobb önmagadnak. Fundamentális szinten válni éberré tudatodról végül azt eredményezi, hogy meglátod az igazi önmagad, a teljes önmagad, az egész önmagad, a szakrálist és a szennyest – félelmek és minden. Az ego nélkül, mely az ijesztő részek elrejtésére hivatott a figyelmet megkapó „én VS másik” téveszmekontraszt megalkotásával, a látvány nem mindig szép.
Hogyan vezet a meditáció tudatod megtapasztalásához? Azáltal, hogy csökkenti a kontrasztot, a zajt, és egyéb aktivitásokat, melyek a nyüzsgő előteret alkotják – azáltal, hogy csökkenti, míg végül kikapcsolja a mentális interakciók, bírálatok, műveleti processzusok kakofóniáját. Hogy éberséget szerezz tudatodról (ellentétben azzal, hogy éberséged legyen a tudatodat lakó gondolatokról), ahhoz eliminálnod kell a megszállott pótcselekvéseket és egyéb foglalatosságokat, melyekkel legtöbbünknek számolnia kell az ego alapján történő definiálás során – a kontrasztokkal, melyeket annak érdekében használsz, hogy definiáld magad relatíve változatlan, láthatatlan individuális tudati hátteredhez képest. Ily módon, a meditáció a nem tevés egy aktusa. Egy gyakorlat, mely azt tűzi ki célul, hogy elegendő mennyiségű kontrasztos rendetlenséget távolítson el ahhoz az elmédből, hogy rápillanthass valódi önmagadra.
Az individuális tudat az abszolút tudat egy alhalmaza. Nem csak a rendetlenség, a rajzolatok, az ego, és a gondolatok vagy – még ha ez is az a mód, mellyel önkéntelenül definiálod magad. Sokkal több vagy ezeknél. A meditáció lehetőséged ad neked, hogy felfedezd ezt a tényt egy egyedülállóan személyes módon. Ez a célja – ön-felfedezés – egy pillantás a fundamentális valóságra, melynek integráns része vagy.
E felfedezés lehetséges az ember számára, mivel, legalábbis elméletileg, memóriakapacitásunk és processzáló képességünk valamiképpen nagyobb (és kevesebb entrópiát tartalmaz) mint az átlagos hal idevonatkozó tulajdonságai. A hal sosem fogja közvetlenül megtapasztalni, avagy kontemplálni a víz eredendő állandóságát (mely a hal esetében egyenértékű lenne a totális érzékszervmegvonással), ám te megtapasztalhatod tudatod fundamentális természetét, amennyiben igazán akarod. Amennyiben az azt illető vágyad, hogy ismerd önmagad, és hogy létezésed legmélyebb szintjén tudd az igazságot, nem elég erős ahhoz, hogy gondoskodjon a sikerhez szükséges fókuszról, energiáról és állhatatosságról, úgy még nem készültél fel arra az utazásra. Nincsen sem büntetés, ahogy bárminemű kapkodásra sincsen szükség azért, mert nem állsz készen. Sokkal jobb várni, míg készen állsz, semmint belelovalnod magad egy önkorlátozó frusztráció állapotába.
Látod már, mi az oka annak, hogy a meditáció csaknem univerzálisan előírt első lépés a tudat megértéséhez és felfedezéséhez, illetve a spirituális növekedés eléréséhez vezető kapu felé? Ésszerű az, hogy egy programnak, mely tudatod fejlesztését célozza, természetszerűleg azzal érdemes kezdetét vennie, hogy megtalálod, és össze is ismerkedsz azzal a tudattal. Léteznek más metódusok, ám azok kevésbé univerzális körben élveznek érvényt, nehezebb megtanulni őket, és sokkal nehezebb megtanítani őket. A meditáció csodálatosan fog működni, amint kész vagy rá. Először meglehet, hogy azon kell dolgoznod, hogy indulásra kész helyzetbe hozd magad azáltal, hogy kifejlesztesz egy őszinte vágyat a spirituális növekedésre, illetve arra, hogy megszerezd a bátorságot ahhoz, hogy a Nagy Igazságot egészen annak konklúziójáig üldözd. Lehetséges, hogy mindenekelőtt túl kell lépned némely félelmeken és kulturális hiteken, melyekhez hozzácsatlakozhattál.
A meditáció miképpen tisztítja el a rendetlenséget és csökkenti a zajszintet egy olyan elme kapcsán, mely az önvonatkoztatás obskúrus körlogikájában kereng? A technika egyszerű és egyenes – a rítus, dogma, hit, és fizikai processzusok csapdái javarészt irrelevánsak. Egyszerűen véget vetsz a szakadatlanul zajló, önvonatkozások jellemezte kontrasztot produkáló belső elmecsevejnek oly módon, hogy az elmét valami olyasmivel töltöd meg, mely kevésbé vonja el a figyelmet, kevésbé önfókuszált, és kevésbé megszállottságoktól vezérelt. Míg az elme nem-műveleti munkavégzéssel foglalatoskodik, közben megtapasztalhatod lényed mozdulatlan centrumát. Végül, sok gyakorlást követően, elengedheted a mentális foglalatosságot, és felfedezheted a tudat nagyobb valóságát egy megzavarhatatlan, nyugvó, és csöndes helyről, mely lassan fejlődni és növekedni fog lényed centrumában.
E mentális foglalatosságokat némely tradíció „mantrának” nevezi. A hagyomány szerint ez valamilyen hang, de ebben a Nagy MT-ben kizárólag a tudomány köt minket, tradíció nem. Gyors mozdulatokkal dobjuk ki az ablakon a hitet, a dogmát és a rítust, majd ezt követően tapasztalati eredmények nyomán, csakis a mantra kapcsán jelentkező aktív összetevőkre fókuszálunk. A tudomány lehetővé teszi a mantra koncepciójának affajta általánosítását mely számos olyan módot foglal magában, melyek során öt érzékszervünkön keresztül információt veszünk fel, illetve információt processzálunk. Tipikusan, az emberek hajlamosak tapasztalati bemeneti adataik javarészét a fülükön (hallási), szemükön (vizuális), illetve az érintésen (kinesztetikai) keresztül megszerezni. Sok ember hatékonyabban vesz fel információt valamely, egy bizonyos adatközlő csatornán ezek közül, mint arra a többi csatornán keresztül képes. Az elmúlt megközelítőleg tíz év során a népszerű irodalom tele van a személyiségtípusokat és karakterisztikát illető összegzésekkel, melyek észleléseiket adatbeviteli preferenciák nyomán teszik. Nem ésszerű mindenkit a tradicionális, hallás alapú adatbeviteli csatornára terelni – bizonyos emberek ezen a módon egyszerűen nem értik meg a közlendőt.
Amennyiben jelenleg még nem végzel sikeres meditációt, és nincs ötleted arra nézve, hol és miként találj egy megfelelő technikát mely hozzásegíthet ehhez, úgy díjmentesen átnyújtok számodra – csak most, ez egyszeri alkalommal – egy mantrát, mely csitítja a buzgó mentális csivitelést, és mely kifejezetten személyes elmédre szabott, miáltal ez a mantra a domináns érzékleti típusoknak megfelelően alkalmazható. Használd azt a variánst, avagy azoknak a variánsoknak a kombinációját, amely a legjobban látszik működni rajtad. Azok számára, akik erőteljesebben függenek a szaglástól és az ízleléstől, mint az átlagos humanoid forma, biztos vagyok, hogy a következő három példa bemutatása hozzásegít ahhoz, hogy létrehozhass egy szagos, avagy ízes mantrát, mely megfelel személyes preferenciáidnak.
Miután ismertettem az egyes mantrákat, legjobb megítélésem ellenére is el fogom mondani, hogy mi mindent tehetsz velük. Óh, nem, nem úgy – ennyire nyers nem leszek! Megértem, hogy Nyugati elme-beállítottságodnak mindent egy fizikai processzussal kell kezdenie, függetlenül attól, hogy ésszerű-e így tenni, avagy sem.
Azoknak, akik komolyan el akarnak indulni spirituális utazásukon, ám a fizikai akció-reakció okozatiság fényszórói között találják magukat, lesz mit tenniük Mindez talán segít, talán nem segít neked tudatod minőségének fejlesztésében – ez rajtad múlik – ám az elkötelezett tevékenykedők számára kiindulási pontot ad. Gyakran előfordul, hogy ez az, amire szükség van – egy hely, ahonnan el lehet indulni – egy cselekedhető, végezhető közelítés, mely lényed minőségének módosítását célozza. Ez lehet az a lépés melynek megtételére szükséged van ahhoz, hogy kitörj a kulturális hitek bénító pillantásának mezejéből, melyek inkább csökkentik, semmint kiterjesztenék látómeződet. Tégy próbát: előfordulhat, hogy megleped magad néhány dramatikus eredménnyel.
A hangokra fogékony típusnak, szükségünk lesz egy hangra, mely nem jelent semmit, két szótagú, és egy vibráló, nyugtató hanggal végződik. Következzék pár példa, melyek minősége már bebizonyosodott – válassz közülük egyet, avagy alkoss egyet te magad: „szeh-ring”, „de-rúm”, „re-zing”, „ke-oúhn”, „szah-rún”, és „ser-loom.” Egyszerű, több szótagos repetitív mantrafüzérként (kántálásként) próbáld ki ezt: „eh-lam-bar-dí-dam – eh-lam-baa-dí-dam.” Mikor a „bar” és a „baa”szótagok regulárisan, erőfeszítéstől mentesen váltogatják egymást, addigra jó úton haladsz majd. Ezek hangok, nem pedig szavak – fontos, hogy ne hordozzanak intellektuális jelentést. Ennek a gyakorlatnak a célja, hogy elcsendesítse műveleti intellektusodat, és oly módon tapasztalhasd meg a tudatot, hogy redukálod azokat a variációkat, összevetéseket, és kontrasztokat, melyeket az ego-intellektusod érvényesít a tudatodon.
Egész nyugodtan kevergesd és illesztgesd a szótagokat – tedd bármely szótagot az elsők közül a másodiknak következő szótag valamely tagja elé, és ily módon produkálj nem kevesebb, mint harminchat unikális mantrát. A legtöbb ember számára nem jelent majd komoly különbséget, hogy mely hang is kerül használatra, ám ha az egyik hang természetesebbnek tűnik a többinél, úgy használd azt. A megszállott-kényszeres típusoknak ügyelniük kell, hogy ne tekeredjenek a fejsze köré, próbálván megtalálni a legjobb mantra hangot – bármelyik megfelel.
Lazulj el; ne légy intenzív és komoly. Ne legyenek elvárásaid. Ülj egy komfortos, csendes helyen, ahol nem leszel megzavarva, hunyd le a szemed, és töltsd meg elmédet választott mantrád hangjával – nem szükséges a hangot ki is adni. Összpontosítsd figyelmedet a hangra. Engedd, hogy a hang betöltse elmédet – ne gondolj semmi másra. Használj bármilyen belső eszközt, melyre szükséged lehet annak érdekében, hogy a hangra fókuszált maradj – csak hallgasd, ahogy ismétli magát. Az ismétlés egyszerű és világos lehet, avagy érdekes módokon is előfordulhat – meglehet, komplex variációkkal.
Végül, engedd a mantra hangját egy ritmikus, kitartó ismétléssé válni, majd engedd, hogy folytatólagos, lassú háttérhang váljék belőle. Amennyiben gondolatok kúsznának be, finoman tedd őket félre és töltsd meg elmédet újra a hanggal. Amennyiben folytonosan tolakodó gondolatok áramlanának éberségedbe, úgy adj a mantrának egy még aktívabb formát. Amint a gondolatok eltűnnek, elmédet üresen, tisztán hagyva, egyszerűsítsd és lágyítsd a mantra hangját. Folytasd a meditációs processzust zavartalanul legalább húsz percen keresztül, kétszer egy nap, három hónapon keresztül, mielőtt kiértékelnéd az eredményeket. Amennyiben a hang eltűnik, de nem lép helyébe idegen gondolat, úgy engedj el mindent és sodródj bele a tudat csendes ürességébe – imádni fogod.
A Fejezet a következő oldalon folytatódik.

Continue on to My Big TOE - Hungarian Translation - Book 1, Section 2, Chapter 23b

Return to My Big TOE - Hungarian Translation - Book 1, Section 2, Chapter 22

Return to the Hungarian Translation Linkage Page