Hungarian Translation of MBT B1S2C24b

From My Big TOE Wiki
Jump to: navigation, search

      Thomas Campbell: Nagy Mindenség Teóriám

      Magyar fordítás: Gyalog Zoltán
Első Könyv: ÉBREDÉS


2-es Szekció Miszticizmus Demisztifikálva: A Valóság Alapjai


Téveszme vagy Tudás: Ez a Fickó Őrült, vagy Mi?


24b Két Koncepció (Folytatódik)

A tudat elsősorban a belső nyomásokra adott válaszreakciók mentén evolvál; az egyszerű biológiai rendszerek elsősorban a külső nyomásokra adott válaszreakciók mentén evolvál. A belső és külső evolúciós nyomások interakcióban állhatnak egymással, illetve befolyást is gyakorolhatnak egymásra.

Amíg az indivídumok a maximális profitábilitásért küzdenek, addig csoportok, avagy az egymással függelmi viszonyban lévő entitások interaktívan együtt evolválhatnak, hogy egy nagyobb rendszert, avagy ökoszisztémát alkossanak. Az összefüggő rendszerek interakciója következtében egy nagyobb rendszer keletkezik (mint a Föld biológiai ökoszisztémája, avagy a Naprendszer). Semmi sem áll egyedül – a legmagasabb szintű rendezettség perspektívájából tekintve minden összefüggő. Ez vonatkozik minden evolváló rendszerre és rendszerek rendszerére – állati, növényi, ásványi, technológiai, avagy szervezeti – és rendszerek al-halmazaira (beleértve az agyadat, hasadat, avagy egy hálózatra kapcsolódó számítógépet), és rendszerek al-halmazainak al-halmazaira (beleértve vér és csontsejtjeidet, avagy egy mikroprocesszort), és így tovább (sejtösszetevők és tranzisztorok, melyeket ezek molekuláris és atomi rétegződései követnek).

Egy rendszeren belül minden együtt evolvál, réteg a rétegen, egyetlen nagy interakciós háló keretei között. Minden rendszer ama lokális ökológiának köszönhetően létezik, él túl, és emelkedik fel, mely azt definiálja, hogy miként viszonyulnak egymáshoz e lokális ökológia egymástól különböző ám egymással összefüggő csoportosodásai. A tudat, a Föld és minden, ami rajta létezik, a politikai kormányzatok és az Internet mind saját, öntámogató ökológiájukat evolválják. Hogy érthető legyen eme rendszerek dinamikája, először meg kell érteni minden rendszer lokális ökológiáját. Hogy érthető legyen jelentőségük, először meg kell érteni minden rendszer nagyobb ökológiáját.

Az 5-ös Szekcióban, mely során az evolúciót, mint folyamatfraktált tárgyaljuk, látni fogod, hogy ugyanaz az alapvető evolúciós processzus újra és újra feltűnik a valóság mindenegyese szintjén – fizikaiban és nem-fizikaiban. Látni fogod, hogy a Fundamentális Processzus az, mely a legkisebb szub-atomikus részecskét a hozzáférhető állapotok elfoglalására készteti, és ugyanezen Fundamentális Processzus az, mely következtében a Mi Rendszerünk (MR) számos valószínű realitást bocsájt ki magából, melyek számos univerzumot tartalmaznak a nem-fizikai anyagi valóságon (NAV) belül.

 

►Újabb rövid mellék szükséges annak érdekében, hogy definiáljunk két fontos kifejezést, melyeket gyakorta fogunk használni.
A „Mi Rendszerünk” (MR) kifejezés e szekció során sokszor merül fel, mint felsőszintű megjelölő ama „helyre” nézvést, melyben élünk (az MR részletesebb tárgyalására a Harmadik Könyv 7-edik és 9-edik Fejezetén át kerül sor). Az MR mint FAV (fizikai valóságunk) definiálódik, plusz a NAVn egy al-halmazaként, mely interaktív viszonyban áll a FAV-al. Itt, a „NAVn” megkülönböztetés egyszerűen csak annak feltüntetésére szolgál, hogy a NAV egy specifikus al-halmazáról beszélünk.
Amennyiben ez a terminológia konfúzusnak tűnik, ne aggódj; később világosabbá válik. Addig is, minden, amit tudnod kell, az, hogy, MR a mi alapvető, otthonunkat jelentő valóságunk – a realitásrendszer, melyben elsődleges interakcióinkat folytatjuk. Az MR interaktív elemekből áll, melyek egyszerre fizikaiak (mint a szentiens élőlények, információ, energia, fizikai anyag, organizációk, FAV fizika, minden fizikai forma, és fizikai élet).
A második, tárgyalásra kerülő koncepció az entrópia. Úgy vélem, hogy a legtöbb olvasó nem különösebben pallérozott az entrópia jelentését és jelentőségét illetően – egy szó ez, melyet gyakorta használok e trilógia során. Ami azt illeti, az „entrópia” szót első ízben a 21-edik Fejezet vége felé már be is csempésztem – remélem nem bánod, amennyiben olykor-olykor a fizika nyelvére hagyatkozom. Mindazonáltal, mostantól többet fogsz hallani az entrópiáról; ennek megfelelően, itt az ideje, hogy még segítőkészebb legyek. Ez a mellék elméletileg megspórolja a fáradságot mely az „entrópia” szótárakban való felkutatásával járna, és a megjelölés jó elképzelést ad arról, hogy miről is szól az entrópia, téve így anélkül, hogy túlzott precízségre, avagy technikaiságra törekedne.◄

 

►►Azért mondom, hogy „elméletileg”, mivel manapság szinte senki sem fordít időt és fáradságot arra, hogy ismereteket kutasson fel valamiről. Mindig sietségben vagyunk, függetlenül attól, mennyi időnk van. Erős szükségét érezzük, hogy az adott cél felé továbbhaladjunk, még abban az esetben is, ha nem rendelkezünk egy szükséges információval. A ködös megértés, úgy tűnik, mindig előnyt élvez a késlekedéssel, avagy a folytonosság megszakadásának terhével szemben – a kitérők fundamentálisan bosszantóak, túl az extra kellemetlenségeken, melyeket okoznak.
Mielőtt visszatérek feladatomhoz, melyet az entrópia definiálása jelent, barangoljunk még kicsit mélyebbre ebben a nyúlüregben és lássuk, mi mindent tanulhatunk meg arról, hogy hogyan viszonyulunk az információhoz személyes szinten, és miképpen gyakorolt hatást ránk a változásfolyamat alatt álló Nyugati kultúra, mely az elektronika és információs technológia jellemezte forradalom tükrében definiálja újra magát. A kulturális metamorfózis, mely átmenetünket kíséri az indusztriális korból az információs korba, éppen annyira szól arról, hogy kik és mik vagyunk, mint arról, hogy mit teszünk, és hogyan tesszük. Amint eszközeink és kapcsolataink változnak, mi és valóságunk együtt változnak velük.
A rádiótól a tévén át a videójátékokig és számítógépekig, a szórakoztatóelektronika evolúciója módosította az emberi gondolkodást és interakciókat. Legtöbbünknek, akár a Szezám Utcát néző gyerekeknek, konstans stimulációra és konstans inputra van szükségünk, ellenkező esetben figyelmünk elkalandozik, és csakhamar unalom áll be. Az elektromos generáció számára, a gondolatokkal teljes szünetek kellemetlen interrupciót jelentenek, míg a komoly reflektálás csaknem lehetetlenné válik. A „használd vagy veszítsd el” evolúciós mandátum regnálása alatt a gondolati mélység és minőség gyorsan válik szükségtelenné és elavulttá.
Szakmai életünk során rövidtávú céljainkat üldözzük, míg személyes életünket a folytatólagos szórakoztatás és stimuláció jellemzi, és ilyen körülmények között odafigyelésünk időmértéke csökken, miközben mentális processzusainkat a felszínesség dominálja.
A Nyugati kultúra egy jellegzetessége ez - mindannyian ugyanabban a hajóban vagyunk. Annak eredménye ez, ahogy és amilyen hatást a szórakoztatóelektronika gyakorolt elménkre, és így a valóságról alkotott érzékletünkre. Limitált realitásunk lassan kiszélesedik és sekélyesedik. Elméink ökológiája egy helyi tóból globális mocsárrá változik.
Hogy az ok és okozat vizsgálatát teljes egészében kifuttassuk, érdemes figyelembe venned, hogy a kereskedelmi média és a fősodorbeli könyvpiac produktumainak minősége és jelentősége általánosságban olyannyira kihívástalan és felszínes, hogy egy-két szóról való lemaradás nem vezet jelentős különbségre. A „feltétezz, és haladj tovább” egy időkímélő stratégia, mely mindig megbízhatón működőképesnek tűnik, mivel, bármit is mulasztunk el, az definíciószerűen ismeretlen, és nem éri meg az erőfeszítést.
Tapasztalatunk azt mondja nekünk, hogy amit elmulasztunk, azt könnyedén summázhatjuk mindannak kontextusából, amit megszereztünk, avagy megértettünk. A legproduktívabb és egyben leghatékonyabb megértés-kontra-mulasztás arány lehetőséget ad számunkra az óriási mennyiségű, legnagyobbrészt konzekvenciát maga után nem vonó információ processzálására, mely folytonos jelleggel bombáz minket. Átolvasás helyett átsuhanni nem más, mint egy túlélési stratégia az információs korban. A tartalom részét képező, véletlenszerű, összetett, avagy nehézkes komponensek kapcsán bekalkulált átugrás, avagy az információ regisztrálásának elvétése végül jól bejáratott és önbátorított mintavételezési technikává válik, mely végső soron olyan beidegződéssé lesz, mely sokkal többtől zárkózik és esik el, mint az irreleváns részletek.◄◄

 

►►►Gyakorlati szempontból, bármi, amit irrelevánsnak definiálunk, csakhamar azzá is válik. Nem mulasztod el azt, amiről nem vagy éber; következésképpen, minden, ami víziódon túl van, irrelevánsnak tűnik számodra. Ez az oka, amiért a tanulatlan vajmi kevés érdeklődést mutat a tanulás iránt, és válik ébertelenné mindarról, amit elmulaszt. A tanulatlan számára nem ismert a tanulatlanság állapotának mélyebb jelentése, így e jelentés méltányolására sem mutat kapacitást. Az élet egy ténye: a magad által magadra öltött korlátok implikációi és konzekvenciái csak olyasvalaki más által láthatóak és méltányolhatóak, aki nem osztja azokat.
Amennyiben ki kívánod terjeszteni azokat a paradigmákat, melyek világnézetedet alkotják, úgy a legszembeötlőbb kérdés ez: Kit hívsz majd? (Lásd e könyv 23-adik fejezetét.) Egy szélesebb nézőpont vélt érvényessége melletti kiállás különösképpen kockázatos olyan emberek konszenzusa előtt, akiket respektálsz, és akikkel asszociálódsz, mivel olyan embereket kedvelsz, akik olyanok, mint te – olyan embereket, akik valószínűleg osztják alapvető hiteidet és limitjeidet.
Ezek között az emberek között szilárdnak, magabiztosnak érezheted magad. A körülötted lévők visszaigazolják megértésed kikezdhetetlenségét és víziód helyességét. Te megteszed ugyanezt értük. Ők definiálják közösségedet és szociális beállítottságodat a szociális szerveződöttség minden szintjén.
Hadd ragadtassam magam egy merész találgatásra. Ahogy belenézek kristálygömbömbe, úgy látom, hogy te és legjobb barátaid éberek vagytok szinte minden olyan dologról, melyeket igazán fontos tudnotok. Továbbá, olybá tűnik, hogy te és legközelebbi társaid kitűnő megértéssel rendelkeztek (alighanem jobb ez a megértés, mint a legtöbbeké) az igazságról, mely a legtöbb esemény és cselekedet felszíne alatt rejlik. Jól találgattam? Nem vagy egyedül. Szinte minden kérdés minden olvasata mellett álló minden ember (beleértve az őrülteket és fanatistákat) pontosan ugyanígy érez.
„Hé, a dolgaim jól alakulnak így, amilyen vagyok – mi a gond egy kis tudatlansággal? A komoly tudatlansággal? Egy csomóval? Még hogy sok fontos igazság létezik víziómon túl is? Marhaság! Az lehetetlen! Te most valaki másról beszélsz. Az emberek, akiket nem tartok sokra, ők valóban olyanok, de én nem, én tudom, hogyan is mennek igazán a dolgok.”◄◄◄

 

►►Az ismeretlen szavak, koncepciók, avagy események meghatározásának felkutatása akkurátusan haszontalan gyakorlatként könyveltetik el az elfoglalt emberek által, akik kifejezetten a szórakozásra és a praktikus információra fókuszálnak. Arra fókuszálunk, amit értékesnek tartunk. Ne kárhoztasd a médiamunkásokat; ők azt állítják elő, amiért mi hajlandóak vagyunk fizetni. Azt értékeljük, ami gyors, kényelmes, szórakoztató, könnyű, praktikus, és jó érzést biztosít, avagy jól fizet. Mi van még ezen túl? Legtöbbünk számára nehéz kérdés ez, melyre válasz látszólag vagy nem is létezik, avagy egy egészen rövid lista tartalmazza azokat.
Az időtakarékosság, egy koncepció, mely az Iparosodási Korban született, kritikus jelentőségűvé vált az Információs Korban. Amennyiben nem alszunk, úgy roppant-roppant elfoglaltak vagyunk, és hevesen üldözünk bármit, ami következőnek történik. A legtöbbünk csak a jelen pillanatot értékeli a jövőbe vezető út hídjaként. Mivel rohanó életet élünk, hajlamosak vagyunk rá, hogy összekeverjük az életet, a jelentést, és a célt a mozgósítással. Tény, hogy választásaink (melyek végső soron definiálnak minket) mind a jelenben mennek végbe.
Kellett kitérőket emlegetnünk! Ez a mellék, mely tartalmaz egy melléket, mely újra csak tartalmaz egy melléket, rákényszerít téged, hogy egyszerre több rétegen gondolkozz. Be kell ezt fejeznem, és vissza kell térnem az eredeti sínre, még mielőtt mindketten elkeverednénk, és úgy döntenénk, hogy inkább tévét nézünk.◄◄

 

►Az entrópia egy fizikában használatos kifejezés, melyről akkor szerzel tudomást, mikor a termodinamikáról tanulsz – ami megmagyarázza, miért is valószínűtlen, hogy mindennap használt szavaid listáján szerepelne. Mindazonáltal, dramatikus implikációi végett számos technikai és filozófiai kör számára jól ismert megjelölés.
A FAV rendszerek természetes módon kivetik magukból az energiát. Amennyiben nem kerül a rendszerbe új energia, úgy a rendszerben lévő, munkavégzésre fordítható energia végül elpocsékolódik. Mindennek, még egy új elemnek is van szavatossága. A korlátozott energia (mint egy zseblámpaelem, avagy egy teljes tank benzin az autódban), mely olyan formában lévő energia, ami munkavégzésre képes, vagy felhasználásra kerül az adott munka elvégzése során, avagy végső soron szertefoszlik (miután túlhaladja szavatossági idejét). Mindkét esetben, az eredeti, szigorúan rendezett és strukturált molekulák és atomok, melyek a benzint és az autót és az új elemet és a zseblámpát alkotják, konvertálódtak (munkavégzést, avagy elenyészést követően) egy új, kevésbé szervezett és kevésbé strukturált atomokból és molekulákból álló kollekcióvá (beleértve a párát, gőzt, fényt, hőt, elhasználódott fékfolyadék és kerék-részecskéket, az olajban lévő fémpelyheket) mely többé nem képes annyi munkát végezni, mint az eredeti konfiguráció. Azt mondjuk, hogy az energia felhasználásra került, mikor valójában csak egy kevésbé strukturált, kevésbé használható formává változott, mint például a rendszerben szétszóródott hő.
Minden zárt fizikai rendszernek ki kell végül fogynia a használható gázból, avagy elemből, minek következtében nem képes többé munkát végezni, mivel a gáz elpárolog és az idő teltével kémiailag degenerálódik is, még akkor is, ha nem kerül célzott fogyasztásra annak érdekében, hogy fényt produkáljon, avagy szállításról gondoskodjék. Azt mondjuk, hogy a zárt rendszer entrópiája nőtt. A „zárt” azt jelenti, hogy semmi sem kerül hozzáadásra, avagy elvételre – ugyanannyi részecske és ugyanaz a mértékű totális energia marad a rendszerben munkavégzés előtti és utáni állapotokban. Jóllehet a totális energiának konstansnak kell maradnia, az energia folytatólagosan, spontán, és lassan formát vált az idő teltével (természetesen degenerálódik, ahogy idősödik), ahogy alkalomszerűen igen gyors formaváltoztatásra is képes (kapcsold be a zseblámpát, avagy gyújtsd be a benzint). Végső soron, így vagy úgy, egy új elem számunkra hozzáférhető teljes potenciáljából, avagy egy teli tank benzinből nem marad más, mint az ezekkel történő összevetés során használhatatlannak bizonyuló kollekció, melyet egyenletesen eloszló gőz, sugárzás, és hő alkot.
Az entrópiában beállt változás egy mérték arra nézve, hogy adott pillanatban mennyi energia nem áll többé rendelkezésre (a korábbi állapothoz viszonyítva) a munkavégzéshez. Ezzel megegyezően, az entrópia a rendezetlenség mértékegysége is hipotetikus rendszerünkön belül (kisebb rendezettség és kisebb strukturáltság a zárt rendszerünket alkotó atomok és molekulák között). A nagyobb entrópia nagyobb rendezetlenséget és a munkavégzésre használható kevesebb energiát jelent. Ezzel ellentétben, a kisebb entrópia kisebb rendezetlenséget jelent (nagyobb rend és struktúra a rendszeren belül) és azt, hogy a rendszer energiájának nagyobb része áll rendelkezésre és fordítható munkára.
A termodinamika második törvénye kimondja, hogy a FAV univerzum átlagos entrópiájának (mely univerzumot a kezdetekkor zárt rendszernek feltételeznénk) az idő múlásával nőnie kell. Ez azt jelenti, hogy az univerzumban fellelhető minden anyag és energia végül egy tehetetlen uniformitás állapota felé mozdul el – abszolút semmi sem marad majd univerzumunkból, csak hidrogénionok és elementáris részecskék.
Ne aggódj, még van időd befejezni a Nagy MT-t, sőt saját Mindenség Teóriát növesztened is, mielőtt oszlásnak indulsz. Egy univerzum, mely olyan masszív szerkezetű, mint a miénk, hosszú idő alatt dezintegrálódik. Nézd a jó oldalát: 1) a fizikai univerzum talán nem is zárt rendszer 2) a nap majd kiterjeszkedik, és elporlasztja egész bolygónkat jóval azt megelőzően, hogy az univerzum egyszerű részecskék alkotta homogén levessé változna. ◄

 

E koncepciókról később még részletesebb információhoz jutsz. E szekció céljainak tükrében csupán azt szükséges megértened, hogy minden dolog és rendszereket alkotó dolgok a változás aktív processzusában vannak – állatok, növények, ásványok, technológia, szervezetek – és azt, hogy a Fundamentális Processzus e változás alapja. Minden dolog nagyobb profitábilitás felé evolvál. A profitábilitás ama azonnali sikeresség foka szerint kerül definiálásra, mely azonnali sikerességre egy adott entitás tesz szert, mikor a belső és külső környezetében fellelhető korlátok által kreált evolúciós nyomásokkal küzd. Ez igaz, ha az entitás egy indivídum, és akkor is igaz, ha egymással kapcsolódó, ám egymáshoz nem hasonló indivídumok alkotta komplex rendszerről beszélünk.

A nem-élő és nem-növő dolgok (mint az urániumatomok, az organikus molekulák, a ház, melyben élsz, és a sziklák az udvarodon) általánosságban a minimális energiaállapotok felé evolválnak. Amikor nem-növekvő entitások produkálnak természetes, spontán, avagy evolúciós léptékű állapotváltozást, úgy definíciószerűen a legalacsonyabb hozzáférhető energiaállapot státusza válik a következő, legprofitábilisebb pozícióvá, melyet elfoglalnak. A fizikai anyag legnagyobb része, bolygónkon és bolygónkban, e kategóriába esik. Így, a fizikai anyag fokozatosan követ egy ösvényt a mind alacsonyabb energiaállapotok felé, így növekedik az entrópiája, miközben evolvál. Az élettelen anyag számára, a természetes spontán változás, mely a belső és külső környezeteivel végbemenő interakció során valósul meg (evolúció), a dezintegráció, és az entrópia növekedése mind kapcsolatban állnak, és együtt haladnak ugyanabba az általános irányba.

Tipikusan, a dolgok növesztése, és a növekvő dolgok (dolgok, melyek a valamivé válás állapotában vannak) képesek lehetnek természetesen és spontán módon – legalábbis egy korlátós ideig – entrópiájuk csökkentésére. Ezzel ellentétben, a nem-növekvő dolgok entrópiája mindig természetes módon növekszik. A FAV-ban, a növekvő dolgok végső soron, a nem-növekvő dolgokon függenek, ily módon teljesítvén be a termodinamika második törvényének zord előrejelzését. Látni fogjuk, hogy az elme-térben, ahol AKE mint halvány tudat létezik, nincsenek fizikai dolgok, és minden rendelkezik a növekedés potenciáljával. Az elme-térben sosem cél a legalacsonyabb energiaállapot felkutatása. Éppen ellenkezőleg, egy tudatos rendszer számára a legprofitábilisebb következő állapot az, mely lehetővé teszi a rendszer számára, hogy minimalizálja az entrópiáját. Más szavakkal, az evolúciós töltet egy tudatos rendszer számára abban az esetben profitábilis, amennyiben csökkenti a rendszer entrópiáját.

Egy entitás természetes tendenciákkal rendelkezik, hogy elvégezze ezeket a választásokat, avagy, hogy mellészegődjék azoknak a változásoknak, melyek az entitást előremozdítják evolúciós céljai felé. Azaz, egy még profitábilisebb konfiguráció, avagy egy többek számára előnyökkel járó elrendezés felé – egy konfiguráció felé, mely alacsonyabb energiaállapotot jelent az anyag számára (magasabb entrópia) avagy egy, a tudatot illető alacsonyabb entrópia jellemezte állapot felé (több használható energia). A Fundamentális Processzus felkutatja az összes alkalmat és lehetőséget a változásra, majd kibogozhatatlanul és statisztikai alapon az összes entitást, illetve minden, hasonló entitásokból álló kollekciót (mint élőlények csoportját, avagy egy mezőnyi sziklát), avagy minden olyan, sokféle entitás alkotta kollekciókból álló kollekciót (közösség, avagy ökoszisztéma) azonnali célja felé mozdít oly módon, hogy a nyerteseket tovább evolválja. Az evolúció Fundamentális Processzusa egy rekurzív processzus, mely egymással összefüggő szervezettségrendszerek és struktúrák rétegeit építi egymásra: egy ismétlődő processzus, mely magára hajlik vissza számos különböző skála és számos interakciós szint jegyében.

Ismét csak hadd figyelmeztessek arra, hogy nem szabad összekevernünk az igék jelentését egy olyan mondaton belül, mely a Fundamentális Processzust tárgyalja. E nyelvi konstrukció használata egyszerűen csak kényelmes, illetve pontosabban fejezi ki az evolúciós változás dinamikáit azok leírása kapcsán. A Fundamentális Processzus egy egyszerű, természetes folyamat – nem egy aktív, szentiens növekedésmenedzser, aki egy előre meghatározott cél érdekében lenne képes cselekvéstervek végrehajtására.

Minden evolváló entitás ama, számára nyitott lehetőségek összessége felé mozog, mely lehetőségek elfoglalásának árát megfizetni képes. E folyamat folytatólagosan invesztál a nyertesekbe oly módon, hogy azokon a lehetőségeken át sikerre jutott entitásokat kedvezményezi, mely lehetőségek a legtöbb érték és profitábilitás megszerezhetőségéről gondoskodnak. Nem egy akaratlagos, intellektuális választás történik itt – hanem minden hozzáférhető lehetőség kipróbálása, és az engedélyezése annak, hogy bármi, ami működőképes (tehát azonnali értéket jelent az entitás számára) előrehaladjon, illetve az engedélyezése annak, hogy minden, ami nem működik (a vesztesek) elenyésszenek. Ez egy belső, természetes szelekción alapuló aktivitás, melyet az evolváló entitás hajt végre, nem pedig egy intellektuális aktivitás, avagy irányított válaszreakció a külvilág részéről, melyet a Fundamentális Processzus hajtana végre. Az egyetlen külső kényszerítő funkció a külső környezet, melyben az entitás létezik.

Mostantól, mikor azt olvasod, hogy a Fundamentális Processzus ezt és azt teszi, avagy ezt és azt eredményezi, avagy, amennyiben bármilyen ige használatához folyamodok egy evolúciós hatás leírásának érdekében, úgy tudni fogod, hogy értem, igaz?

Ugyanezen Fundamentális Processzus, mikor Föld-alapú biológiai rendszereken fejti ki hatását, azt az evolúciót produkálja, melyről az iskolában is tanultál. A Fundamentális Processzus tudatra való alkalmazása más eredményeket produkál, mivel a tudat és környezetei különbözőek, ám ugyanez az idea, ugyanez a processzus emelkedik egy általánosabb megértés formájába.

Ami azt illeti, a Fundamentális Processzus vezéri a változásokat a szervezetekben és technológiákban is. Mindenféle technológia evolvált – a komplex fészekrakási technikáktól kezdve, melyeket számos rovar, madarak, és emlősök fejlesztettek ki, az ember által fejlesztett technológiákig, mint például a szállítmányozás, az orvostudományban használatos, a mezőgazdasági, a kommunikációs, a hálózati, és számítógépes technológiák, melyek mind az előző század során indultak útjaikra.

A technológia evolúciója egy hasonló Fundamentális Processzust követ. Kiterjeszkedik a hozzáférhető állapotokra (szükségek, felhasználhatóság, alkalmazhatóság) oly módon, hogy haladtatja a nyerteseket és kiejti a veszteseket. Az evolúciós nyomás, melyet a profitábilitást követelő kritérium definiál, a használhatóság, a megvalósíthatóság, a marketing, a gazdaság, és az üzlet szabályzóiból eredeztethető. E kontextusban a profitábilitás szó szerinti, és figuratív is lehet. A technológiai evolúció (egy technológiai entitás evolúciója) olyan, mint bármely más entitás evolúciója. Amint a technológia evolvál, úgy megnövekedett gazdagságú komplexitást produkál a potenciális jövőbeli állapotokra nézve, melyek még több evolúciós léptékű lehetőséget jelentenek az új és fejlesztett technológiák számára. Ahogy az evolúció halad, a változás mértéke felgyorsul.

A technológiai evolúciós nyomás a külső gazdasági környezetből származik, melyet a nyersanyagok, a piacosítás, az ellátás, forgalmazás, kereslet, és ár határoznak meg, valamint a megvalósíthatóság, a tervezés, a gyártás, az alkotórészek hozzáférhetősége, a minőség, a beárazás, és a pénzügy. Úgy tűnhet, hogy mutációk és új technológiai entitások szökkenhetnek szárba gyorsan és követhető folytatólagosságtól mentesen, ám mindegyikük korábbi technikai entitások génállományára, avagy az ezeket működtető tudásalapra építkezik. A Fundamentális Processzus alapvetően minden entitástípussal ugyanazon a módon működik – fizikaival, nem-fizikaival, emberrel, baktériummal, molekulákkal, folyókkal, hegyekkel, kövekkel, szervezetekkel, nemzetekkel, tudattal, automobilokkal, avagy számítógépekkel. Az evolúciós minták között jelentkező különbségek állatok, szervezetek, a tudat, és a technológia vonatkozásaiban nem az evolúciós processzusban jelentkező különbségek eredménye, ám az entitások variációjának, illetve a környezetek és szabályozók variációjának, melyek definiálják a profitábilitás kritériumait.

A Fundamentális Processzus az, mely az életet és más egyéb típusú evolúcióképes rendszereket, avagy entitásokat (beleértve technológiai, szervezeti, szociális és így további típusúakat) arra bátorít, hogy folyjanak bele bármely olyan konfigurációba, mely profitábilis fenntartásukra képes. A tudat, az élő dolgok, a szervezetek és a technológia kapcsán a Fundamentális Processzus dinamikus ismétlődése reprezentálja egy entitás, organizmus, faj, avagy egy komplex, belsőleg kapcsolódó entitásokból álló populáció természetes statisztikai hajlamát arra nézve, hogy minden entitás belenőhessen abba a számára legprofitábilisebb állapotba, melyet saját szemszögéből érzékel. Az egyszerűbb entitások néha kooperatívan csapatokba verődnek, hogy még komplexebb entitásokat formáljanak, illetve olyan rendszereket, melyek még erőteljesebbek, és így minden résztvevő számára még profitábilisebbek.

Entitások csoportjai kölcsönösen előnyös kapcsolatokat és függelmi viszonyokat fejleszthetnek ki abban az esetben, ha ugyanazon az interaktív szinergikus környezeten osztoznak. Végül, sok integrációt követően, az egész rendszer nézőpontja jelentősebbé válik, mint az egyes alkotórészek nézőpontjai – egyetlen komplex dologgá válnak – egy rendszerré, mely evolvál, amint alkotórészei evolválnak. Majd a rendszerek alkotta rendszerek következnek, és így tovább, amint a specializáció, illetve a magasabb rendekbe történő szervezettség (csökkenő entrópia) profitábilissé válnak. A tudat, az alligátorok, a kormányok, a Föld, és az internet mind ugyanazon a módon evolválnak. Hogy pontosan mi számít élőnek és tudatosnak, és hogy az ilyen rendszerek mennyire egyedülálló módon kerülnek definiálásra, e szekció későbbi részében kerül tárgyalásra.

Röviden, a Fundamentális Processzus felkutat minden hozzáférhető alkalmat és minden lehetőséget az összes szinten, és erőteljesebben invesztál mindabba, amely csakugyan a legtöbb összesített profitot eredményezi. A szén-alapú biológiában, a profit felbecsülése tradicionálisan a túlélés és a reprodukció szabályzóira épült. A Föld biológiája egy sokkal általánosabb evolúciós processzus alkalmazásának speciális esetét reprezentálja. Például, ami nem-élő és nem-növekvő entitásoknak a legprofitábilisebb, az rendszerint a legalacsonyabb hozzáférhető energiaállapot – a legegyszerűbb és legolcsóbb megszerezhető állapot. E legalacsonyabb hozzáférhető energiaállapot „választások” szekvenciája, mely választásokat egy élettelen entitás tesz, a legkisebb ellenállás útját definiálják, melyet az entitás természetesen követ, amennyiben nem gyakorol rá hatást külső energia, mely arra kényszeríti, hogy másként cselekedjen. Ez az oka annak, hogy az atomok oszlanak, hogy a házad folytonos fenntartási munkálatokat igényel, és hogy a sziklák a dombról lefelé gurulnak.

Még a FAV aktivitások legalapvetőbb formái is a választás és profitábilitás evolúciós mintáit követik. Így, egy radioaktív atom oszlását és egy elem szavatosságát egyaránt a Fundamentális Processzus szabályozza. Másfelől, az atom felsőbb energiaszintekre pumpálódik, a homok homokkővé válik, és a hegyek felfelé tolódnak a külső energia beérkezése és felvétele révén. Még az ilyen körülmények között is, az entitás plusz a felvett és megőrzött energia a legprofitábilisebb minimális energiakonfigurációba fogják rendezni magukat.

Az evolúció Nagy Kép Fundamentális Processzusa (avagy Fundamentális Processzus, röviden) a következő. Egy entitás elindul a létezés bármely pontjáról (szintjéről), kiterjeszti potenciálját (felfedezi) a létezése kapcsán hozzáférhető, számára nyitott lehetőségeket, végül csak azokat az állapotokat foglalván el, melyek azonnali módon profitábilisek a számára, míg a többit elereszti. Majd ismétlésszerűen haladtatja a sikeres állapotokat azok logikai konklúziójáig új alkalmak és limitációk után kutatva. Amíg vannak profitábilis alkalmak, a processzus folytatólagosan ismétlődik, és az entitás folyamatosan evolvál. Továbbá, a közbenső állapotok új állapotokat is generálhatnak (elágazhatnak, avagy új állapotok potenciális magjaivá válhatnak). Az állapotok, melyek többé nem tartogatnak (nem támogatnak) profitábilis növekedést, vagy kitarthatnak, avagy más olyan állapotokhoz csatlakozhatnak, melyekkel redundánsak. A potenciál általánosságban megőrzésre kerül abban az esetben, amennyiben új kezdeti kondíciók jelennek meg.

Most az Abszolút Korlátlan Egységet (AKE) illető feltevésünkre fogjuk alkalmazni a Fundamentális Processzust. Az első lépés e processzusban egy entitás létezéspotenciáljának, avagy létezésének kiterjesztése minden jelentőségteljes lehetőségre (hozzáférhető állapotok). Egy látszólag (ám nem ténylegesen) végtelen, abszolút, korlátlan, differenciálatlan dolog nyilvánvalóan képes potenciális új létállapotokat, avagy létlehetőségeket találni differenciálatlan egységének megváltoztatásával. Azaz, képes közvetlenül és egyszerűen interakcióba lépni magával. Továbbá, mivel történetünk e pontján AKE az egyetlen dolog melyet létezőként tettünk fel, így logikusan szükségszerű, hogy csak magával léphet interakcióba.

A legtöbb biológiai dolog éber környezetéről (külső éberség olyan dolgokról, mint hőség/fagy, savasság/bázisállapot, és nedvesség/szárazság). Továbbá, éberek saját magukról is (belső, avagy önéberség olyan dolgokról, mint az éhség/jóllakottság, hidratáltság/dehidratáltság, fenyegetettség/biztonság, békés/agitált, sérült/sértetlen, fájdalom/gyönyör, öröm/szomorúság, és félelem/szeretet. Minden életforma (biológiai, tudati, avagy másfajta) változtatja magát. Néha a változás a környezetükre adott válaszreakció – adaptálódnak. Néha a változás belsőleg generált – mutálódnak. Az evolúció tipikusan még komplexebb, még kapacitáltabb, és magasan organizált alacsonyabb entrópiaformák felé mozog – a korábbi egyszerűbb formákra épít, avagy azokat fejleszti. Az evolúció még fejlettebb produktumai néha sikeresek megváltoztatják környezetüket – mint a prérikutyák, akik nyirkos, hűs otthonokat építenek maguknak forró, száraz helyeken.

 

►Beep. Beep. Beep. Beep. Beep… Uh, oh… ez a hármas számú audio-riasztó az új problémamérőmön. Várj egy pillanatot, amíg kitalálom, mi a gond… Rendben… értem… No problema, a megoldás egyszerű.
Nyugalom, nem vagy agysérült, retardált, sem mentálisan instabil az öregkor következtében. Amennyiben nem kegyelt téged a sors egy olyan karrierrel, mely kormányzati szervezetekhez és az azokat körülfonó akronim-raguhoz kapcsolódik, úgy az akronimokat illető gyenge memória normális. Amennyiben nem vagy hozzászokva az akronimok használatához, azok a legtöbb embernek olyannak tűnnek, mintha egy speciális, a megjegyzést nehézkessé tévő réteg vonná őket be, mely révén folytonosan kiesnek a memóriából. Ez egy természetes, az agyi összeköttetéseket és a szimbólumokat illető asszociációs képességet egyaránt érintő probléma, mely akkor jelentkezik, mikor a név-szimbólum asszociált szavak egy füzérét reprezentálja egy egyszerű közös név helyett. A megoldás? Felejtsd el a szavakat; engedd, hogy az akronim egy egyszerű név legyen.
Azok számára, akik nincsenek hozzászokva az akronimok használatához, itt van, hogyan működik. Az első, avagy második alkalommal, mikor egy akronimmal találkozol, gondolj a szavak jelentésére, szerezz egy érzékletet, egy megértést a koncepcióról, melyről szó van – majd felejtkezz meg az akronimot alkotó individuális szavakról és használd az akronimot olyan névként, mely asszociációban áll azzal a jelentéssel és koncepcióval, melyet az akronim reprezentál. Következésképpen „AKE” olyan névvé válik, mint „Fred” – egy névvé, melyet egy véges, ám látszólag végtelen, evolváló ősi tudathoz társítasz. Ilyen egyszerű – AKE válik egy bizonyos koncepcionális entitás megfelelő nevévé.
Amennyiben nem névként kezeled az akronimot, úgy kötelezettnek érezheted magad arra, hogy minden alkalommal felkutasd az alkotószavak jelentését, mikor az akronimot látod. Lelkiismeretesen akronimok jelentését kutatni fel az idő és az erőfeszítés pocsékolása, és kis értéket generál. Az individuális szavak nem fontosak; a koncepció, a definíció, a jelentés a fontos – add hozzá ezeket az akronimhoz és haladj tovább.
Amennyiben elfelejted az AKE-hez társuló koncepciót, keresd azt ki a mindhárom könyv elején fellelhető akronim listából és kövesd az oldalhivatkozást, mely rámutat, hol került első ízben sor a definiálására. Mindazonáltal, amennyiben szolid megértésed van az AKE akronim jelentéséről és jelentőségéről, úgy az individuális szavak, melyeket AKE magában foglal, nem fontosak – engedd el őket. Ne küszködj azzal, hogy a megszokásszerű nyelvhasználat miképpen formált agyadban összeköttetéseket. Az újradrótozás nehéz, és kevés értékkel bír a szükséges erőfeszítés mértékéhez képest.
Az akronimok hasznosak hosszú, leírásszerű címszavak rövid nevekké való sűrítése kapcsán. A szöveg során erőteljesen használom őket, mivel az akronim rendelkezik azzal a kiváló tulajdonsággal, hogy saját definícióját a nevébe foglalva tartalmazza és viszi magával. Kezeld őket szavakként és szimbólumokként, ugyanazon a módon, ahogy bármely nevet, főnevet kezelnél, és memóriád nem tűnik majd olyan hatékonytalannak. Probléma megoldva.◄

 

Immár két fundamentális koncepciónk a helyére került, és FAV okozati logikánk követelményeinek megfelelően, legalább az egyik, AKE, misztikusnak tűnik a FAV nézőpontjából. E két feltevés gondoskodik a szükséges és elégséges alapról (az építőiparban használatos emelvényekhez hasonlóan) melyről egy új Nagy MT megépítése megkezdődhet. Egyik sem új elképzelés ezek közül.

Darwin természetes szelekción alapuló evolúciós teóriát kínált a kései 1850-es években. AKE koncepciója mindig is (legalábbis K.E. 600 óta) alapvető koncepció volt számos filozófiai, spirituális, metafizikai, és vallásos tradícióban. Céljaink érdekében, mi csak e koncepció csupasz alapjait használjuk fel, sem sallang, sem dogma, sem extra kondíciók, avagy tulajdonságok – csupán egy sima, szimpla, minimalisztikus Abszolút Korlátlan Egység – a potenciális energia egy formája, mely a FAV limitált nézőpontjából tekintve nem-fizikainak tűnik. AKE egy látszólag végtelen, elsődleges, ősi tudat, melynek kezdetei egy olyan okozati követelményen nyugszanak, mely olyannyira túl van lokális realitásunkon, hogy kívül esik racionális megfontolásainkon – amint a hűtőszekrény villanykörtéi, a napsütés, avagy a részvénypiac dinamikái is kívül esnek a bélbaktériumok racionális megfontolásain – mindazonáltal, a baktériumokra közvetett, és erőteljes hatást gyakorolnak az előbb említettek.

Az evolúció Fundamentális Processzusa az, mely lehetővé és szükségessé teszi a növekedést, a tanulást, és a változást. A Fundamentális Processzus nélkül, semmi sem válhatna többé annál, mint ami most, minden változás véletlenszerű lenne, iránymentes, és céltalan. Személyes tapasztalatunkból és a biológiai rendszerek sokrétűségéből tudjuk, hogy nem ez a helyzet; nyilvánvaló, hogy minden élőlény számára létezik egy fundamentális célkitűzés, parancs, mely növekedésre és evolválásra szólít. Továbbá, szintúgy nyilvánvaló, hogy a lehetőségek felfedezése és az abba történő invesztálás, ami működik, egyet jelent a motorral, mely vezérli ezt a processzust. A Föld biológiai formáinak evolúciója, jóllehet egy még általánosabb Fundamentális Processzus alkalmazásának speciális esete, adekvát módon demonstrálja ezeket a tényeket.

Pusztán e két feltevés alapjaiból, darabonként fogjuk megkonstruálni racionális Nagy MT-nket, mely elsődlegesen direkt tapasztalati bizonyítékokra épül, némi ésszerű sejtéssel kiegészítve, mely az egészet átfogja. Minden olyan közös adatpont (elfogadott tények és igazságok) alakítani fog rajta, melyet csak megtalálni képesek vagyunk. Amennyiben ez a Nagy MT sikeres, úgy nem léteznek majd olyan ismert tények, avagy igazságok, melyek konfliktusban állnának vele. Sikerességed foka, mely e realitásmodell tapasztalatoddal való összeegyeztetése kapcsán jelentkezik, függ a Nagy MT helyességétől és azoknak az igazságoknak és tényeknek a helyességétől is, melyekkel a Nagy MT-t teszteled.

Az alapok letétettek. Most ki kell fejlesztenünk a két alapvető feltevésünkből következő logikus eredményeket és konzekvenciákat. E folyamat során fejleszteni és finomítani fogjuk megértésünket mindkét feltevésről. Amennyiben a dolgok nem kristálytiszták e ponton, tisztábbak leszünk, amint haladunk. A 4-edik Szekció végére, képes leszel e koncepciók összehúzására egy olyan komplett alappá, melyre az 5-ös Szekció valóságmodellje épül. Az alapkoncepciók kifejlesztése fáradságos lehet, ám e pont az, ahol a Nagy Kép felrajzolásának szükségszerűen indulnia kell. Az alapok megszerzése általában a legkevésbé szórakoztató rész, ám egyben a legelengedhetetlenebb is. Kezdjünk neki.

A kaland indul! Hölgyeim és uraim… indítsák be motorjaikat!


Continue on to My Big TOE - Hungarian Translation - Book 1, Section 2, Chapter 25

Return to My Big TOE - Hungarian Translation - Book 1, Section 2, Chapter 24a

Return to the Hungarian Translation Linkage Page