Hungarian Translation of MBT B1S2C27
Contents
Thomas Campbell: Nagy Mindenség Teóriám
Magyar fordítás: Gyalog Zoltán
27 AKE Evolúciója: Minták, Szimbólumok, Információ, és Memória; Movitáció és Evolúciós Szabályzók
Ha te lennél AKE, mit tehetnél végül egy billió-trillió-csillió valóság sejttel? Kezdetek gyanánt, helyi deformációidat (sejtjeidet, celláidat) mintákba kezdhetnéd rendezni. Majd mintákból álló mintákká, illetve mintákból álló minták csoportjaiba – amit csak ki tudsz gondolni. Hasznos lenne itt a jó memória? Hát nem nagyszerű, hogy a Fundamentális Processzus implementálásának parancsa evolúciós nyomásokat kreál, melyek szállítják azt, mi legprofitábilisebb az evolváló organizmus számára (felsejlő mega-memória)? Ahol sok választás válhat profitábilissé, ott az eredmény a nagy változatosság.
Hogy egy pillantást vethessünk az abból származó potenciálra, hogy AKE a sejtjeit több szinten elrendezett minták szerint organizálja, nézzük meg, mi mindent ért el William Shakespeare azáltal, hogy az Angol ábécé mindössze huszonhat betűjét rendezte újra különféle mintákba. Elmélkedj el a Kongresszusi Könyvtár tartalmán, és a könyvről, melyet most olvasol: együttesen óriási mértékű outputot reprezentálnak, mely egyszerűen annak az eredménye, hogy egy nyelv huszonhat betűje minták alkotta minták csoportjaiba rendeződik. Amennyiben minden egyes szó, melyet valaha leírtak, avagy kimondtak bármely nyelven, tárolásra kerülne bináris valóság sejtek memóriaként való alkalmazása révén (a torzult vs. torzulatlan módszert alkalmazva, ugyanazon a módon, ahogy a számítógépek használnak 0-kat és 1-eket a betűk és számok reprezentálására), úgy AKE csak egy felfoghatatlanul apró százalékát használta volna fel a rendelkezésre álló valóság sejteknek. Efféle a természete egy látszólag végtelen korlátlan egységnek. Határtalannak tűnik; kapacitása, a mi kapacitásunkhoz viszonyítva, végtelennek tűnik.
Nem állítom azt, hogy úgy tűnik, hogy AKE végtelenül és örökké folytatódik, mivel a tér és idő által behatárolt szavaink és koncepcióink alkalmazása olyan ideákra, melyek jóval túlmutatnak az előbbiek elérésén, zavarodottságot és paradoxonokat eredményez. AKE nem fogható fel tér és idő fogalmai szerint. Ám mi, korlátos tudással rendelkező 3D kreatúrák kénytelenen vagyunk azokat az eszközöket és kommunikációs módokat, koncepciókat alkalmazni, melyekkel rendelkezünk – és kinyújtani azokat, hogy az ismeretlen felé kutassanak, mely horizontunkon túl mutat. Fontos, hogy ne hagyjuk szavainknak és implicit FAV koncepcionális korlátaiknak azt, hogy csapdába ejtsenek minket azon hit mellett, hogy a valóság definíciószerűen teljes mértékben tartalmaztatik három térbeli dimenzióban, és arra szorítkozik, melyet fizikailag érzékelni vagyunk képesek.
Mostanra AKE (de legalábbis AKE bizonyos részeinek) ébersége jelentős mértékben világosodott. Folytatván biológiai analógiánkat, itt az idő a diverzifikálásra és a specializálódásra. A biológiai formákon és funkciókon belül, a diverzifikációt és specializációt elsődlegesen két alapvető nyomás hajtja: túlélés és szaporodás. A Fundamentális Processzus biológia rendszerekre történő alkalmazása megteremti ezeket a nyomásokat, amint megteremti a különféle individuális stratégiákat is, melyek eme ösztönzőkre, nyomásokra adott válaszként jönnek létre. Egy adott fajhoz tartozó bizonyos indivídum túlélése (létezésének folytatódása) nem pusztán az indivídum számára jelentős, ám hozzájárul a faj kontinuitásához és profitábilitásához, az evolúciós kísérlet, valamit az ökoszisztéma gazdagságához is. Minden indivídum, amellett, hogy egy autonóm entitás, integráns része egy nagyobb rendszernek. Semmi sem áll egyedül, kapcsolódatlanul a többitől. Hogy John Donne-t idézzem helytelenül: „Nincs ember, vagy baktérium, ki sziget.”
- ►A tizennyolcadik, a tizenkilencedik, és a huszadik század első felében az emberek, tipikus, önfixált kis kép arroganciát mutatván fel, úgy vélték, egyedül állnak mindenekfelett – különösen elterjedt nézet volt ez a rohamosan iparosodó Nyugaton. Sokan azok közül, akiknek gazdasági dinamikája még most is az indusztriális evolúció élvonalában fejti ki hatását, még ma is így éreznek és cselekszenek. Ezt könnyű megérteni. Az iparosodás egy processzus, mely rövidtávon a természetes erőforrásokat vagyonná, hatalommá, és magasabb életszínvonallá konvertálja.
- Sajnálatos módon, a rövidtávú profitábilitás gyakran vezet az erőforrások nem-ökologikus alkalmazásához. A rohamléptékű iparosodást roppant nehéz összeegyeztetni az ökológiai felelősségvállalással – különösen, ha egyike vagy azon utolsó buzgó nyersanyag-kizsákmányolóknak, akik később érkeztek a tett színhelyére. Hogy egy régi felhívást frissítsek fel és urbanizáljak: „az első kizsákmányoló kapja a legjobb TV-t!” Továbbá, a korai kizsákmányolónak a legjobbak az esélyei arra, hogy elkerüli a számonkérést, és így megúszhatja a tettei konzekvenciáival való szembenézést is.
- Nyilvánvaló tény, hogy a legkönnyebb mód némi gyorsan szerzett pénz előállítására, mely egy nagyobb életszínvonal támogatását teszi lehetővé, nem más, mint Természet Anya kirablása amint végigsétál a parkján. Szerencsére, ő nagyon edzett és jótékony típus, és kegyesen tolerálja zaklatásunkat egy pontig. Mindazonáltal, átlépni azt a pontot, egyet jelent egy korlátlan aranytojás forrás egyszeri libavacsorára történő elcserélésével. Még ha rendkívüli módon is lennél éhes, ez akkor is egy ostoba üzlet.
- Amint a globális ökoszisztéma nagyobb képe látóterünkbe került, néhányan rájöttek, hogy felelősségünk van, illetve, ezzel szemben az erő arrogáns jogát is érvényesíthetjük. Egy életképes és stabil ökoszisztémának meg kell szereznie és fent kell tartania az egyensúlyt. Az, hogy mi emberek rendelkezünk a kapacitással, hogy komolyan megzavarjuk ezt az egyensúlyt, egyet jelent felelősségünk forrásával.
- Természetes környezetünk nem az egyetlen globális ökoszisztéma. Az emberi populáció végül felfedezi a globális technológiát, politikát, a szociális, és gazdasági ökoszisztémákat (és megtanulja a kapcsolódó szabályokat valamint dinamikákat). Globális rendszerekben, az individuális játékosok mindig morzsányi szerepekkel rendelkeznek, ám ezek mindegyike vitális jelentőséggel bír, még a rendszer perspektívájából nézve is. Általánosságban, minél nagyobb a rendszer, annál kisebb a szerep, melyet egy bizonyos résztvevő játszik. Minden individuális entitás (beleértve téged) saját unikális interaktív szerepét játssza és abszolút mértékben hatást gyakorol a nagyobb rendszerre, függetlenül attól, hogy éber-e arról, hogy ama bizonyos egész létezik. Némely indivídum és csoport jobban affektálja a nagyobb rendszert, mint mások, és így nagyobb felelősséget kell vállalnia, mely felelősség mértéke arányban áll nagyobb ökológiai lábnyomukkal és befolyásukkal.
- Egy komplex ökoszisztéma csak abban az esetben képes fenntartani az egyensúlyt, ha a felhasználás, kizsákmányolás, és pusztítás kapacitásait ezekkel egyenlő mértékű felelősségteljesség és az ahhoz kapcsolódó konzerválás, újratöltés, és védelmezés kapacitásai ellenpontozzák. A képességet egyensúlyban kell, hogy tartsa a felelősség, az erőt egyensúlyban kell, hogy tartsa a törődés, és a félelmet egyensúlyban kell, hogy tartsa a szeretet. A nagy felelősséghez nagy kihívások és nagy lehetőségek társulnak. Minél nagyobb a perspektívád és megértésed, annál hatékonyabb és produktívabb lehetsz a rendszereden belül.
- Az intelligens cselekvés végrehajtására való képességed a víziód mélységétől, és megértésed minőségétől függ. Minél kisebb a perspektívád és megértésed, annál valószínűbb, hogy akaratlanul is lábon lövöd magad. Az alacsony minőségű tudat nem látja a Nagy Képet és rövid rálátás jegyében fogant döntéseket hoz a közeli nyereség érdekében. Egy alacsony minőségű lénynek, saját jó-érzése fontosabbnak tűnik, mint a jó-tevés, mely fontosabbnak tűnik, mint egyszerűen jónak lenni.
- Nincsen szabály, mely az evolúciót arra kötelezné, hogy a profitábilitást kizárólag véletlenszerű próbálgatáson és hibakeresésen alapuló aktivitások nyomán optimalizálja. Engedélyezve van, hogy használjuk az agyunkat. Nem vicc, tényleg engedélyezve van. Tudom, hogy kevés cáfolhatatlan bizonyíték áll rendelkezésre e kijelentés támogatására, ám egy nagyobb perspektíva és a nagyobb rendszert illető megértés és az azzal való optimális interakciónk, valamint az iránta való felelősségünk jócskán intellektuális kapacitásainkon belül van.
- Elméletileg, mi emberek intelligensek és taníthatóak vagyunk. Mindazonáltal, hadd emlékeztesselek, hogy az intelligencia és a tanultság az indivídum tulajdonságai, nem a csoportéi – nem sinkófálhatod el személyes felelősségedet (valaki másra hagyatkozva, hogy megoldja a közös problémát) anélkül, hogy a probléma részévé válnál.
- A nagy ökoszisztémák rétegesen épülnek fel. Hogy elfogjuk e diszkusszió lényegét, ahhoz a fenti gondolatokat egy sokkal nagyobb kép jegyében kell általánosítanod. Egy evolváló tudat ökoszisztéma résztvevői vagyunk. A tudat rendszer melyben részt veszünk, minden rendszerek anyja. Ez a legnagyobb, legkomplexebb ökoszisztéma, mellyel interakcióba léphetünk. Támogat minden más ökoszisztémát. Fizikai univerzumunk egy pici, virtuális lakóhely e nagyobb tudat rendszeren belül. Ugyanazon az ökológiai kérdések, koncepciók, konklúziók és megtanult leckék, melyekről eme mellék folyamán beszéltünk, közvetlenül vonatkoznak rád és a tudat ökoszisztémával való kapcsolatodra. A tudomány az tudomány, a princípiumok ugyanazok. Olvasd el újra ezt a rövid melléket minden olyan alkalomkor, mikor egy minket, illetve fizikai ökoszisztémánkat illető észlelés kerül alkalmazásra és újraértelmezésre annak érdekében, hogy megismerjük interakciónkat a nagyobb tudat ökoszisztémával – új perspektívát fogsz nyerni. ◄
Minden élőlény, avagy bármely evolúciós léptékű kísérlet folytatja jövendőbeli potenciáljának beteljesítését, avagy aktualizálását mindaddig, míg nincs több felderítésre váró potenciális állapot, és a Fundamentális Processzus megáll. A kísérletnek vége, legalábbis egy időre. Ez nem szükségszerűen implikál kihalást, csupán azt, hogy nem történik több haladás, növekedés, evolúció, avagy kísérletezés mindaddig, amíg új, külső, avagy belső kondíciók nem teremtenek friss, jelentős lehetőségeket. A biológiai rendszerekben a parancs, avagy késztetés a Fundamentális Processzus implementálására naturális módon energizált, és a túlélésre valamint szaporodásra irányuló törekvés által vezérelt. Hogy az evolúció működőképes maradjon egy rendszeren belül, ahhoz a rendszernek meg kell tartania a jelentős, hasznos, avagy profitábilis választások és lehetőségek egy folytonos halmazát. Specifikusan, a biológiai rendszerek számára az evolúció csak abban az esetben marad működőképes, amennyiben a biológiai organizmusok továbbra is túlélnek és szaporodnak. Mindenesetre, a túlélés és szaporodás nem a kizárólagos próbatételek, melyek evolúciós jelentőséggel bírnak a biológiai organizmusra, illetve annak profitábilitást illető lehetőségeire nézve.
A biológiai evolúció extrémitásaira nem találunk magyarázatot oly módon, ha a túlélést és a szaporodást (ahogy általánosságban gondolunk ezekre) állítjuk a választás fő motivációivá. A biológiai sejtek első kicsiny csoportjai nem rendelkeztek ellenségekkel (még a környezet is barátságosabbá vált az idő múlásával) és nem mutattak érdeklődést egymás megevését illetően – még nem. Az élet egyszerű és jó volt.
Az evolúciós spektrum másik végén, sok ember ehhez hasonlóan nem a túlélésen fókuszált, legalábbis nem a napi rendszeresség jegyében. A technológia közbeavatkozik a nevünkben. Példának okáért, a Nyugati világban minden ötödik ember rendelkezik valami genetikai alapú látás rendellenességgel, mely a technológia segítségével korrigálható (szemüveg, avagy kontaktlencse viselete). Tízezer évvel ezelőtt egy ilyen defektus sokkal jobban lerontotta volna túlélőképességünket. Modern, szemüveget viselő felebarátaink ma is legyekként hullanak vajon, köszönhetően eredetileg alacsonyabb hatékonyságú vizuális felszereltségüknek? Az evolúció vajon kiszorítja őket, mint genetikailag alsóbbrendűeket? A szemüveg, avagy kontaktlencse viseletének szükségessége nehezebbé teszi a túlélést, a társkeresést, és a genetikai matériád propagálását? Egy kicsit talán igen, de nem annyira, mint régen.
Némely futurista úgy képzeli, hogy jókora, aggyal teli fejeket birtokolunk majd, vézna karokkal és lábakkal – a fizikai gyengeség jelei, melyet egyszersmind megkreál és túlhalad a technológia. Amennyiben a túlélés és a szaporodás lennének az evolúciós jelentőség kizárólagos ismérvei, úgy miért lenne szükségünk olyan nagy agyakra? Talán nem domináltuk versenytársainkat azzal az aggyal is, mellyel most is rendelkezünk? Immár csak egyetlen természetes ellenségünk van – önmagunk.
Meglehet, nagyobb agyra van szükségünk, hogy elkerüljük az önmegsemmisítést. Ez a propozíció nem fest minket le túl okosnak. Agyunk az, mely oly destruktívvá tesz minket. Egy nagyobb agy, mint ama bizonyos nagyobb agy szélsőségeire kínált megoldás, aligha lehet logikus. Olvastam valahol, hogy most is agyunk kapacitásainak töredékét használjuk csupán ki. A nagyobb méret egyben nagyobb evolúciós profitábilitást kellene, hogy jelentsen. Nem az intellektuális kapacitás hiánya alkotja az emberiség önmaga által kreált nehézségeinek és diszfunkcionális viselkedésének gyökereit. Az alapvető probléma a tudati minőség hiánya. A minőség a kérdés, nem pedig a mennyiség, avagy a kapacitás. Nyilvánvalóan több számítási kapacitással rendelkezünk tudatunkon belül, mint amennyi minőségünk, érettségünk, avagy bölcsességünk van ahhoz, hogy jól használjuk fel ezeket a kapacitásokat. Mint élőlények, kiestünk az egyensúlyból – és az nem jó.
Természet Anya, aki tehetséges interdependens összetett rendszerek evolválásában, mindig ön-egyensúlyozásra képes rendszereket produkál. A természetes rendszerek önregulációt végeznek, mivel az egész rendszer profitábilitásának maximalizálását végző evolúciós processzusnak egy önoptimalizáló és önkiegyensúlyozó rendszernek kell lenni ahhoz, hogy elérhesse és fenntarthassa a stabilitást. Amennyiben egy természetes komplex rendszer a visszaállíthatatlanságon túlmenően kerül kibiccentésre egyensúlyából, úgy a rendszer vagy önmegsemmisítést hajt végre, avagy visszaesést produkál egy olyan állapotba, mely keretei között az egyensúlytalanságot okozó tényező végül irányítás alá kerül. Egy komplex rendszeren belüli, egyensúlytalan kondíció felé történő növekedés végül eliminálásra kerül így vagy úgy (az eljövendő növekedésfolyamat vagy az egyensúly felé mozdítja a rendszert, vagy a rendszer egy előző stabil állapotba áll vissza, avagy a rendszer önmegsemmisítést hajt végre).
Biológiai rendszereken belül, a legnyilvánvalóbb példa egy egyensúlytalan rendszerre, mely önmegsemmisítéshez vezet, nem más, mint a gyorsan terjedő rák. Ezzel ellentétben, a tudat rendszerekben, a legnyilvánvalóbb példa egy egyensúlytalan rendszerre, mely önmegsemmisítéshez vezet, nem más, mint a tudatlanság, félelem, vágy, szükség, és ego – a minőség hiánya.
Mi teremt evolúciós nyomást, amennyiben már nem vagyunk fixáltak a túlélés és szaporodás tradicionális kérdésein? Elégé éberek ás kapacitáltak lettünk ahhoz, hogy immár az önfejlesztés a fő célunk. Mindenekelőtt, ez spirituális evolúciót jelent, avagy, ezzel megegyezően, tudatunk minőségének fejlesztését. Az önfejlesztés jelentheti még a tudomány fejlesztését és a technológia olyan alkalmazását, mely végül vézna karokhoz és lábakhoz vezethet, avagy egyszerűen egy még civilizáltabb civilizáció kifejlesztéséhez. Jelenthet valami olyan gyorsat és direktet is, mint az ember genetikai módosítása.
Az önfejlesztés egy belső nyomás eredménye, melyet a Fundamentális Processzus teremt. Az evolúció, mikor egy magas szintű tudatosságon keresztül fejeződik ki, a növekedés késztetéseként mutatkozik meg (entrópia csökkentése), a vezérletként, hogy növekedjen a profitábilitás, és egy ezekhez társuló elégedetlenségben, mely a stagnálást és az oszlást illeti (entrópia növekedése). A stagnálás legjobb esetben is csupán instabil állapot bármely életforma számára. Tipikusan, amennyiben a növekedés megáll, és nem indul hamarosan újra, úgy oszlásfolyamat indul be.
A belső környezet az önfejlesztés evolúciós nyomását a nagyobb individuális és rendszer profitábilitás kedvéért teremti meg, míg a külső környezet a rendszer szabályzóit definiálja. Világos, hogy az önfejlesztés ugyanazt az elsődleges, változást követelő evolúciós nyomást reprezentálja a ma emberében, amelyet az őslevesben is láttunk a legelső sejtek működése közben. Vedd számításba, hogy a belső környezetek jelentős játékosok lehetnek az evolúciós folyamatban, illetve, hogy a túlélés és a szaporodás nem a kizárólagos változók azokban a profit kalkuláló rutinokban, melyek a FAV evolúciós dinamikáit támogatják.
A profitábilitás a dinamikus változó evolúciós körülmények kérdése, mely teljes mértékben a belső és külső környezetek természetétől függ. Hogy egy vezérletre képes evolúciós erő profitábilisebb, avagy kevésbé profitábilis állapotot eredményez-e bizonyos önmódosító, avagy evolváló rendszer számára, az függ azon választások összességétől (a választott ösvénytől) mely választásokat az adott rendszer végzi.
- ►Létezik egy nagyobb kép, melynek olvasatában összesített profitábilitásunkról szóló egyenletünk további kifejezésekkel bír, melyek túlmutatnak a FAV-al kapcsolatos túlélésen, szaporodáson, és önfejlesztésen, mely kifejezéseket sokkal jobban megérted majd a a Nagy MT 3-as, 4-es és 5-ös Szekcióinak elolvasását követően. Egyelőre, tartsd szkepticizmusodat egészségben, elmédet nyitottan (hitektől mentesen), és realizáld, hogy túl korai még konklúziókra szökkenned – rengeteg idő lesz később, hogy azt is megtehesd. ◄
Éberségünk szintje eljuttatott minket arra a pontra, ahol karnyújtásnyira van tőlünk annak a potenciálja, hogy dramatikus hatást gyakoroljunk evolúciónk irányára és sebességére. Mindazonáltal, e potenciál annak érdekben történő felhasználása, hogy fajunk profitábilitását a nagyobb rendszeren belül növelhessük, nélkülözhetetlenné teszi a dramatikus fejlődést azt illető képességünkben, hogy integráljuk a technológiát a bölcsességgel, mégpedig az individuális alkalmazás kapcsán. Semmi kétség, az individuális és kollektív tudatunk minőségének fejlesztése az önfejlesztés (evolúció) legfontosabb és legkritikusabb aspektusa mely az emberiség előtt áll, amint a huszonegyedik század felé mozdulunk.
Az egyensúly mindig fontos. Amennyiben technikai felkészültségünk túl messzire szökken azon képességünk elé, hogy a technológia eredményeit bölcsen használjuk fel, úgy elveszítjük egyensúlyunkat és orra bukunk – meglehet, visszaállíthatatlanul. A miénk különösképpen kritikus idő. A választások, melyeket a következő fél évszázadban teszünk, dramatikus hatást fognak gyakorolni az elkövetkező fél évezred fejleményeire.
Tudatunk minőségének fejlesztése mindig is alapvető jelentőségű volt evolúciónk kapcsán, amint az most is, és ma éppoly kritikus jelentőséggel bír túlélésünk tükrében és a Homo sapiens kísérlet folytatódó sikerességének kapcsán. Amennyiben először sikerrel hajtunk végre szignifikáns fejlődést tudatunk minőségében, amennyiben képesek vagyunk minőségünkkel vezetni, úgy további opcióinkat a bölcsességünk vezérli majd, és merészen előrelépünk majd. Ám, ezzel ellentétben, amennyiben tudati minőségünk fejlődése elmarad, és mindenekelőtt nem hajtunk végre jelentős spirituális növekedést, úgy a szekeret a lovak elé fogjuk befogni, így abból vad és veszélyes utazás lehet.
Hát nem érdekfeszítő folyamat a tudat evolúciója? Azt javaslom, hogy invesztáljunk komoly erőfeszítéseket tudatunk minőségének fejlesztésébe. Javaslom azt is, hogy kössük be a biztonsági övünket. Tárgyaltuk biológiai evolúciónkat, mivel a legjobb olyasvalami alapvetővel kezdeni, melyről legalább azt gondoljuk, hogy értjük. Eközben definiáltuk az evolúciós nyomás koncepcióját, illetve az evolúciós profitábilitás specifikus kritériumait. Mindezek után nyilvánvaló, hogy a túlélés és a szaporodás nem jelentenek problémát egy Abszolút Korlátlan Egységnek. Ehelyett, az AKE evolúciós fejlődéséről gondoskodó fogalmak és folyamatok nem mások, mint az önfejlesztés, a rendszer entrópiájának csökkentése, melyek gondoskodnak az evolúciós nyomásokról és a profitábilitás kritériumainak meglétéről.
Annak érdekében, hogy megértsük a természetes nyomásokat, melyek AKE evolúcióját vezérlik, először azt kell megértenünk, miképpen fejleszti magát a tudat azáltal, hogy magasabb és magasabb szinteket ér el a belső organizálás területén (entrópia redukció). Tekintsük át az evolúciós folyamatot. Az első felfedezésre irányuló lépést követően, mely során minden lehetséges állapot tesztelésre kerül, a második lépés annak összegzése, hogy mely állapotok profitábilisek avagy jelentősek, majd folytatódik ama értékes állapotok felfedezése, míg a többi állapot elengedésre kerül.
Ne képzeld azt, hogy az evolúció, avagy egy evolváló entitás racionális, kognitív választásokat tesz olyan specifikus kritériumok mentén, melyek definiálják a profitábilitást és jelentőséget (úgymint alacsonyabb entrópia, túlélőképesség, és szaporodás). Meglehet, hogy kényelmi szempontok okán eme nyelvi konstrukciót alkalmazom, ám ne feledd, hogy az evolúciónak természetes processzusként kell elindulnia, nem pedig kognitív, avagy intellektuális folyamatként. Csupán bizonyos mértékű éberség, kompetencia, és eszközhasználat kapacitásának evolúció útján történő megszerzését követően kerülhet sor arra, hogy az evolúcióra egy individuális szándék gyakorolhasson hatást.
A potenciális állapotok folyamatosan felderítésre kerülnek. Azok, melyek mérsékeltebb profitábilitáshoz, önmegsemmisítéshez, avagy zsákutcákba vezetnek, vesztesekké válnak. E vesztesek vagy olyanok maradnak, amilyenek, avagy degenerálódnak, abban az esetben, ha nincs több unikális lehetőség, avagy felfedezhető és élhető létezésformák, melyek szintén jó befektetések lehetnek. Végül minden evolváló összetett rendszer vagy tovább növekedik (csökken az entrópia) avagy elfogy belőle az evolúciós üzemanyag (az entrópia növekszik, vagy ugyanakkora marad). Ez igaz minden nagy komplex rendszerre nézve (tudat rendszerekre, a Föld ökoszisztémájára, a Naprendszerre, technológiaim avagy organizációs rendszerekre, számítógépes rendszerekre, az Internetre, és a biológiai rendszerekre, beleértve az emberi lényeket).
Mindazonáltal, ne feledd, hogy az evolúciós potenciál dinamikus. Befektetési lehetőségek jönnek és mennek, ahogy az evolúció folytatólagosan módosítja a rendszert, melyen működését fejti ki. Változtass meg egy dolgot, és minden affektálódik, beleértve a rendszert alkotó individuális entitások külső és belső környezeteit. A változás állandó … és gyakran kaotikus. Amíg egymással összetett módon interakcióban álló, önmódosító entitások nagy számáról beszélhetünk, addig eme entitások evolváló rendszereiről is beszélhetünk.
A túlélés és szaporodás a külső nyomásokat, illetve egy biológiai rendszer szabályzóit reprezentálják. Ezért, amennyiben egy bizonyos komplex rendszer biológiai felépítésű és olyan szabályzók sújtják, mint a túlélés és szaporodás, úgy bizonyos, eme szabályzók tükrében végzett választások némely felfedezési útvonalat kizárhatnak. Másfelől, ahol kevés külső szabályzó jelentkezik és nincs konkurencia definiálva, ott az individuális rendszerek, és rendszerek rendszerei egyszerűen folytatják az evolválást mindaddig, amíg van hová tartaniuk. Így, kevesebb szabályzóval, az evolúció nagyobb változatosságot szállít, mivel mindig van hová tartani. Például, biológiai létformák kapcsán kevés szabályzó volt alkalmazva az offenzív, avagy defenzív túlélési stratégiákra, avagy a mozgásképességre. Következésképpen, temérdek típusú túlélési stratégiát és mozgásképességet figyelhetünk meg Föld Anya szülötteiként, amint számos variációt is minden egyes típusra. AKE-t természetes módon kevés szabályzó korlátozza, és így nagyfokú formabeli szabadságot és gazdag funkcióképességet élvez az evolúció profitábilitás egyenletének megoldása kapcsán.
A nyertes evolúciós stratégiák nem bizonyos determinált kritériumokra, avagy profitábilitás számításokra épülnek, hanem egyszerűen csak megtörténnek, majd kitartanak. A vesztes stratégiák csak megtörténnek, majd elhalványulnak, avagy megáll haladásfolyamatuk. Senki sem hajt végre kiértékelést. Tudom, hogy ezt nehéz elképzelni, ám az könyvelőknek és ügyvédeknek nem kell implementálniuk a Fundamentális Processzust – egyszerűen csak megtörténik. Semmi kétség, hogy valamely lobbytevékenységet folytató organizáció próbálja kideríteni, hogy miképpen nyílna lehetőség az evolúciós folyamat törvényi szabályozására, majd a kapcsolódó evolúciós szolgáltatáscsomagokat illető magas díjtételek megállapítására és kiszabására, ám egyelőre, minden életforma folytatja az evolválást, a változást, és növekedést mindennemű professzionális segítség nélkül.
- ►Ami a tényeket illeti, Föld Anya annyira megveti a bürokráciát, hogy, még ha erőszakot is tesznek rajta, ő akkor sem hívja a hatóságokat. Mindazonáltal, kevés komfortot jelent a tény bármelyikünk számára, mivel, ha az általa elszenvedett abúzus túllép egy határon, Föld Anya előbb-utóbb kiegyenlít – számíts rá. És mikor így tesz, mindenki, aki elérésén belül tartózkodik, egyenlő arányban büntettetik majd, függetlenül bűnösségétől.
- Másfelől, amíg tisztelettudóak vagyunk, addig hajlandó hagyni, hogy úgy kezeljük őt, ahogy jónak látjuk, mikor is a vágy és a habzsolás csillapíthatatlan étvágyunk igéjét viszi. Rendkívüli módon robosztus hölgy ő – jóban van mérges kígyókkal, gyilkos méhekkel, vámpírdenevérekkel, kitörő vulkánokkal, tornádókkal, és földrengésekkel – a rövidlátó lobbisták és önmaguk szolgálatába feledkezett politikusok halálra rémítik őt, mivel a lobbista és a politikus, ketten együtt, rosszindulatú tumorként, olyan destruktív potenciált hozhatnak létre, mely túlmutathat Föld Anya regenerálódási kapacitásain. A kapzsiság öl.◄
Az optimális profitábilitás, amint szabályzásra és terelgetésre kerül a belső és külső környezetek által, definiálja az evolúciós sikerességet. A profitábilis létezés, növekedés, és az evolválás nem jelent mást, mint kielégíteni azt a kritériumot, hogy a szentiens entitások sikerességre kiértékelésre kerüljön. A Fundamentális Processzus az indivídumokat és a rendszereket a siker felé ismételteti oly módon, hogy fejleszti az előző eredményeket, mindahányszor a növekedés és a befektetési potenciál lehetősége mutatkozik. Mivel sem menedzsment, sem pedig intellektuális erőfeszítés nem szükségeltetik az evolúciós processzus irányításához, avagy manipulálásához, ezért hatékony marad. Rendszeren belüli rendszeren belüli rendszer – az egésznek önkiegyensúlyozónak, önfenntartónak, és önhelyesbítőnek kell lennie, ellenkező esetben önmegsemmisítővé válik.
Mivel a túlélés és a szaporodás szabályzói nem korlátozzák a mi időtlen, tér-telen, látszólag végtelen AKE-ünket, ezért úgy tűnik, lehetősége van minden, számára nyitott lehetőség üldözésére. Amennyiben látszólag végtelennek, térbeliség kapcsán korlátlannak, időtlennek, halhatatlannak, multi-dimenzionálisnak, és ébernek tűnsz, úgy roppant potenciállal rendelkezel. Ily kevés szabályzóval, szinte végeláthatatlan lehetőségeid száma arra nézve, hogy mi mindent tehetsz annak érdekében, hogy tevékeny maradj, és ne válj zsákutcássá. (Mostanra már nyilvánvalónak kellene, hogy tűnjön számodra, hogy a kevésbé korlátozott NAV-ok miért evolválnak erőteljesebb variáció jellemezte életformákat, szemben az erőteljesebben szabályozott FAV-okkal, de erről többet a későbbiekben.)
Egy véges tudat rendszer kapacitását illető potenciális szabályzó egyet jelenthet azzal az energiával, avagy fókusszal, melyek szükségesek annak érdekében, hogy megvalósulhasson az összes, progresszióban lévő „gedanken kísérlet” nyomon követése. Hogy fenntartható legyen, illetve profitábilisen organizálható legyen minden információ, mely egy komplex interaktív virtuális valóság támogatásához kell, az jó memóriát követelne – avagy, talán, egy jókora számítógépet. A korlátozó tények létezése (melyek AKE voltaképpeni végességéből származtathatóak) végül elkerülhetetlenül arra vezetne egy önmódosító, számításokat végző rendszert (digitális organizmus) hogy prioritásokat állítson fel, és olyan szabályokat fejlesszen ki, melyek optimalizálják a források felhasználását.
Mivel minden, valóságos, véges létezéssel rendelkező életformára nézve kell, hogy vonatkozzanak korlátozó tényezők, ezért a „végtelen” és „korlátlan” kifejezések nem pontosan jelölik meg AKE-t. Mindazonáltal, a mi relatíve apró, lokális MR (Mi Rendszerünk) perspektívánkból nézve AKE végtelennek és korlátlannak tűnik – nincsenek szélek, és olyan határhatások, melyeket közvetlenül tapasztalnánk meg. Gondold el, milyen korlátlannak és végtelennek tűnne az agyad egy a közepébe ragadt szénatomnak. Hamarosan látni fogjuk, hogy egy relatíve végtelen Abszolút Korlátlan Egység elegendő arra a célra, hogy létrehozásra kerülhessen minden olyan valóság, melyekről éberek lehetünk – és sokkal több.
Ésszerű, hogy egy komplex tudat rendszeren működésbe lépett evolúciós nyomás arra bátorítaná a rendszert, hogy invesztáljon saját éberségi fokának és eme éberség minőségének fejlesztésébe (a profitábilis interakció és organizáció képességébe). Más szavakkal, a Fundamentális Processzus AKE-t arra ösztökéli, hogy saját magának organizálása és konfigurálása révén minimalizálja entrópiáját. Ezzel megegyező módon, mondhatnánk, hogy a Fundamentális Processzus AKE-t arra ösztökéli, hogy fejlessze és finomítsa létezésének potenciálját, tudatának minőségét, potenciáljának szintjét, szélességét, és mélységét.
Ez hasonlónak tűnik a mi küldetésünkhöz, a mi létezésünket illető okunkhoz, nem? AKE motivációja és evolúciós nyomásai vajon lefolynak hozzánk? Természetesen; manifesztációi vagyunk, hogy lehetne hát másképpen? Erről még hallunk később. Egyelőre elegendő azt megérteni, hogy a magához viszonyított növekvő komplexitás jegyében AKE megmeneküli az elcsökevényesedést, és korlátos energiáját (a képességet, hogy módosítsa magát, hogy megváltoztassa belső környezetét) a lehető legprofitábilisebb módon használja fel – folytatólagosan újradefiniálva és fejlesztve összesített kapacitását, minőségét, és éberségét. AKE éberséget fejleszt ki belső állapotairól és megtanulja, hogyan módosítsa azokat annak érdekében, hogy csökkentse összesített entrópiáját.
Más, olyan típusú interakciók és éberség, mely AKE külső környezeteihez tartozik, meglehet, szintén evolválnak, ám ezek nem közvetlenül relevánsak számunkra; következésképpen, figyelmen kívül hagyjuk őket, mivel nem tudjuk megtapasztalni, avagy megérteni folyamatukat, avagy jelentőségüket. AKE külső környezete számunkra olyan, mint amilyen mi külső környezetünk a bélbaktériumaink számára. Azok a pici entitások, akik a gyomrunkban élnek, úgy bele vannak merülve korlátos valóságukba, hogy egyszerűen nem méltányolják azt, hogy mi mindenen megyünk keresztül, hogy pénzt keressünk és élelmet vásároljunk – még kevésbé a gazdák, a napsütés, az eső, a szállítmányozás, és a gazdasági helyzet vonatkozásait, melyek pedig mind szerepet játszanak a nagyobb élelmezési ciklusban. Tyű, némelyikük nem is tudja, hogy létezik egy nagyobb élelmezési ciklus – el tudod ezt képzelni? Azt hiszik, az élelem manna a mennyekből. Dőreség! Bezzeg, ha nekik kéne boldogulniuk a főnököddel és a pénztárnál várakozókkal!
Fejezzük be egy rövid áttekintéssel. Megállapítani és implementálni azokat a módokat, melyek AKE ítélete szerint az önfejlesztést illető processzusok optimalizálását eredményezik AKE azonnali profitábilitásának tükrében, az AKE tudatának minőségében jelentkező fejlődéshez vezet. Mindez párhuzamos amazoknak a piciny, pár sejtből álló entitásoknak cselekvéseivel, akik pár milliárd évvel ezt megelőzően éltek az őslevesben bolygónkon. Egyszerű önfejlesztéssel foglalatoskodtak, – a lehetőségek feltérképezésével –próbálva még profitábilisebb módot találni a létezésre. Az energiaforma és a szabályzók mások, de az evolúciós processzus pontosan ugyanaz. AKE a belső környezete és a Fundamentális Processzus által szabályozott annak érdekében, hogy átlagos entrópiájának csökkentésén keresztül mozduljon a profitábilisebb létezés felé, avagy, ezzel megegyezően úgy is mondhatjuk, hogy az említett szabályzók AKE-t a hasznos energiájának növelésére ösztönzik.
Az önfejlesztés az emberiség elsődleges motivátorává is vált egyben. Az emberek külső környezete esszenciálisan elcsendesített, veszélytelenített lett; következésképpen, mi magunk váltunk az egyetlen, minket érintő súlyos fenyegetéssé. Ma fajunk számára a legnagyobb kihívás alacsony minőségű tudatunk önmegsemmisítő hajlamának túlélése. Most meg kell tanulnunk a belső környezet mestereivé válnunk. A tudásgyűjtés és eszközkészítés területein szerzett sikereink a pusztításra való jókora kapacitást helyeztek olyan kezekbe, melyeket alacsony minőségű, alulfejlett, éretlen tudatok animálnak. A gyors ütemű önfejlesztés szükségessége kritikussá vált. Az emberiséget kollektíven definiáló individuális tudatos egységek vajon eléggé felnőnek-e ahhoz (tudatuk entrópiájának csökkentése révén, más szóval spirituális minőségük növelésével), hogy megtegyék azokat a választásokat, melyek lehetővé teszik fajuk számára, hogy prosperáljanak?
Lehetséges, hogy a szellem és az emberiség minőségének ilyetén megérése megtörténhet valamikor a közeljövőben, avagy még több fájdalmat kell megtapasztalnunk, mielőtt jelentős számú szem és elme nyílik fel? Ne feledd, felnőni nem csoportos, avagy politikai aktivitás, hanem személyes aktivitás. A csoportok csak úgy képesek növelni átlagos minőségszintjüket, amint a csoporthoz tartozó indivídumok személyes erőfeszítést tesznek saját individuális minőségük növelésére. A fajra vonatkozó önfejlesztés kérdése általánosságban rajtad, indivídumon múlik. Senkinek sincsen nagyobb potenciálja a hozzájáruláshoz, mint neked. Csak az indivídumokként cselekvő indivídumok okozhatnak változást.
A nagy muszklikkal bíró kemény fickók kevesebb igazi hatalommal bírnak, és kevésbé tartják kontroll alatt környezetüket, mint a szemüveges könyvmolytípusok. A túlélés és szaporodás az önfejlesztésnek az emberiség alapvető szabályzójaként enged utat. A génmódosítás és a pszichotrópiás gyógyszerek gyorsan növekvő valóságok. A kontroll, melyet fizikai testünk felett gyakorolhatunk, gyors ütemben növekszik. Amennyiben tudatunk minőségének fejlődése, megérése is ilyetén hatékonysággal történne, úgy az kegyről, stabilitásról, és egyensúlyról gondoskodna az ismeretlenbe való nagy szökkenéseink során. A fizikai evolúció gyeplőjét lassan saját kezeinkbe vesszük. A petri-csészéből kimászva és a laboratóriumba talajára érkezve, társtervezőkké válunk – partnerré az evolúciós folyamatban. Semmi kétség, hogy AKE lábnyomat követjük, mivel a Fundamentális Processzus ugyanaz mindenki és minden számára, és mivel mi, akárcsak AKE, elsődlegesen az éber tudat manifesztációi vagyunk.
A fundamentális processzus (mely fejleszti egy inviduális entitás, avagy egy interakcióban álló entitások alkotta rendszernek azt a potenciálját, hogy számára/számukra a profitábilis létezés hozzáférhető állapotainak felfedezése váljon lehetségessé) ugyanolyan jól vonatkozik embereke, más élőlényekre és életformákra, a tudatra, ökoszisztémákra, technológiára, kormányokra, és minden más, megfelelően komplex interaktív rendszerekre. A rendszerek egyszerűen indivídumok organizációjából keletkeznek, akik szinergikus interakciója kollektív eredményeket produkál. A rendszerek rendszerei ugyanezen a módon fejlődnek.
Minden növekvő rendszer, beleértve a tudat rendszereket, az átlagos entrópia minimalizálása felé evolvál oly módon, hogy az organizáció több profitábilis szintjét generálja. Az élettelen dolgok, mint a folyók, hegyek, sziklák, atomok, és molekulák egy olyan evolúciós processzuson keresztül változnak, mely az átlagos entrópia növelése felé mozdul oly módon, hogy a hozzáférhető legalacsonyabb energiaállapotot kutatja. A nem-élő fizikai anyag, tárgyak, és rendszerek nem rendelkeznek az önfejlesztés, avagy entrópia csökkentés azon kapacitásával, mellyel a szentiens tudat rendelkezik, mivel választásaik, interakcióik, visszajelzésük, illetve a „tapasztalatuk” eredményeiként mutatkozó önmódosító-képességeik vagy nem-létezőek, avagy túl korlátosak.
Úgy tűnik, hogy új, és még általánosabb metódust származtattunk az élő és élettelen közötti objektumok, avagy rendszerek közötti különbségtételre (virtuálisan minden objektumra és rendszerre nézve). Az élő rendszerek szentiensek, és tudatot exhibitálnak – nem számít, mennyire halványt, avagy fókusztalant. Vannak választásaik. Választásaikat a szándék és profitábilitás vezérli – evolválnak. Bármely rendszer, mely szándékosan (cselekvés/akció, reakció, interakció) képes fejleszteni jelen szituációját, avagy konfigurációját, avagy célvezérelten (a megfelelő választások megtétele által) csökkenteni (avagy szinten tartani) entrópiáját a termodinamika második törvényének konstans jelenléte mellett, egy növekvő, evolváló, élő rendszer. Egy tudat rendszer tulajdonságai még pontosabban kerülnek tárgyalásra a Második Könyv Hetedeik Fejezetében. Egyelőre elég annyit tudni, hogy a valamely cél érdekében (evolúciós profitábilitás) történő hatékony önorganizálás kapacitása és képessége kritikus az éber tudat megformálásához és fenntartásához, és minden olyan élet létezéséhez, mely számunkra ismeretes. Ezek szerint a kormányod, a Föld ökoszisztémája, a nemzeti, avagy a globális gazdaság, a digitális számítógépek, és az internet potenciális élet-formák? Ne kapcsolj el.
A tény, hogy a nem-élő és nem-növekvő rendszerek a legkisebb ellenállás ösvényén haladva természetszerűleg hajlamosabbak a minimum energia állapotok felé mozdulni (evolválni), legfőbb és végső felelőse a termodinamika második törvényének. Később látni fogjuk, hogy a FAV létezés eme ténye egyike azoknak a szabályoknak a tér-idő szabálykészletből, melyek definiálják a fizika törvényeit a FAV-ban.
Később világossá válik, hogy integráns részei vagyunk AKE evolúciós folyamatának – hogy a tudatot evolváljuk.
Hová tart ez az AKE dolog, hogyan kapcsolódunk ebbe a képbe, és mi köze AKE-nek a fizika származtatásához, az élet értelméhez, fizikai valóságunkhoz, avagy a nagyobb valóság Nagy Képéhez? Elveszetten, céltalanul barangolunk a metafizikai sivatagban? Nem vagyunk elveszettek, és a válasz erre a kérdésre és több másikra is felszínre kerül. Légy türelemmel, számos alapvető koncepció van, melyeket be kell vezetni, mielőtt a Nagy Kép kezdhetne alakot ölteni. Jobb, ha hagyjuk ezeket a kérdéseket lassú lángon főni, mielőtt visszatérünk rájuk. Mielőtt sor kerülhetne az eredmények tárgyalására, azelőtt AKE evolúcióját annak logikus konklúziójáig szükséges követnünk.
Ennyit summázatként. Úgy vélem, elmédben úgy szaporodnak a kérdések, mint a gombák egy nyári zápor után. Miféle cél vezérli AKE-t források elköltésére? Mi definiálja AKE legfontosabb evolúciós prioritásait? Mentális kapacitását? Növekedését? Teljesítményét? Kíváncsiságát? Mitől jön AKE izgalomba – művészet, tudomány, tudás, jóakarat, szórakoztatás, befektetési stratégia, lazítás, élvezet, vidámság? Kétségtelenül érdekes kérdések – ám egyben reménytelenül antropomorfikusak is. Kerüld el azt a szokást, hogy AKE-ről emberi tulajdonságok tükrében gondolkodsz; bár létezik kapcsolat, a tulajdonságok természetes módon folynak a szülőtől a gyermekhez – ehelyett próbálj emberekre gondolni AKE tulajdonságainak tükrében.
